Ashton Irwin
Reggel kínzó fejfájással ébredtem és fogalmam sem volt, hogyan kerültem az ágyba. Valahogy sikerült kivánszorognom a fürdőszobába. Még jó, hogy nem tört össze a tükör ahogy belenéztem. Elkerekedett szemekkel néztem a zúzódásokat az arcomon. Ahogy fordultam volna meg bevertem az oldalam a mosdókagylóba és egy "kurva anyád" kíséretében oda kaptam. Felhúztam a pólót és egy szép lila foltot bámultam. Már csoszogtam volna vissza az ágyamba, amikor eszembe jutott. Emma! Nagy léptekkel elindultam a szobája felé közben majdnem átestem a küszöbön. Kopogás nélkül benyitottam, de nem volt sehol. Irányt váltottam és lementem a konyhába, de sehol senki. Végig néztem az egész házat már csak Harry szobájába nem néztem meg, de már a gondolattól be vagyok szarva, hogy a szeme elé kell állnom azzal, hogy Em eltűnt. Megálltam a hatalmas fa ajtó előtt és halkan bekopogtam. Lépteket hallottam bentről és nem sokkal később nyílt is az ajtó és egy alsógatyás kócos fejű Harryvel álltam szembe.
- Mit akarsz? - kérdezte rekedt hangon miközben megdörzsölte a szemét.
- Nem tudod... Em merre van? - vártam a düh kitörést, de csak annyi történt, hogy egy apró félmosolyra rándult a szája és lökött egy kicsit az ajtón, hogy az teljesen kinyitódjon. Leesett az állam, amikor megláttam ki alszik az ágyában.
- Te?! Meg ő?! - kiabáltam, mire befogta a számat és becsukta maga mögött az ajtót, de előtte még láttam, hogy Emma megfordul.
- Felébreszted te gyökér. - leengedte a kezét.
- De ez, hogy? - csodálkoztam továbbra is, mert nem tudom felfogni, hogy hogy történhetett ez meg.
- Csak megtörtént. - válaszolta egyszerűen. Hatalmas mosolyra húzódott a szám.
- Akkor mostantól egy pár lesztek? - csücsörítettem neki.
- Az kéne még. Ez csak egy egyszeri alkalom volt.
- De legalább kedveled?
- Talán. Nem tudom. Kéne ha már lefeküdtem vele nem?
- Szánalmasan hülye egy alak vagy te Styles.
- Áúú! - kaptam egy öklöst a karomba. - Komolyan Harry ha megbántod...
- Mi lesz? Engem egyáltalán nem érdekel, hogy mit érez és, hogy mivel bántom meg. A tegnap este jó volt, de nem fogom a közös jövőnket tervezgetni.
- Ha neked csak egy alkalomra kellett...- dörzsöltem meg a tenyerem. - Jól van akkor, majd én boldoggá teszem helyetted. - már fordultam volna vissza a szobámba, de pontosan az történt, amire számítottam. Elkapta a karom és szorosan tartott, megállított.
- Mi az? - néztem rá, és láttam az arcán, hogy ő is meglepődik a reakcióján és elengedi a kezem.
- Semmi. - megfordult és lesétált a földszintre.
Dúdolva és táncolva indutam vissza a szobámba, de nem volt jó ötlet ez a táncikálás mert majdnem végig okádtam a folyosót, de sikeresen eljutottam a fürdőig és ott el is aludtam.
Emma Harris
Nem bántam meg. Jó volt és kész. Tisztában vagyok vele, hogy Harry nem érez semmit irántam, ugyan ez rám is igaz. Ez csak egy szükséglet.
Elzártam a csapot és a törülközőért nyúltam, magam köré csavartam és elindultam a szobámba. Amikor beléptem Harryt találtam az ágyam szélén ülve a melltartómmal a kezébe.
- Jól nézel ki. - vigyorgott rám.
- Haha. - válaszoltam flegmán és elindultam a táskámhoz, hogy kivegyek belőle egy bugyit. Szerencsére még múlt héten voltunk vásárolni, mert már kezdtem nagyon unni a férfi ruhákat. Hátrapillantottam a vállam fölött, és láttam, hogy perverz tekintettel néz végig rajtam. Azt várhatja, hogy előtte kezdjek el vetkőzni.
- Egyébként miért is jöttél? - fordultam már teljesen felé.
- Az ráér. Nem, akarod inkább ledobni azt a csúnya törülközőt? Nem áll jól.
- Menj ki! - dobtam felé, amit épp a kezembe volt. Sajnos ez épp a bugyim volt. Baszki.
- Hmm. - kapta el a levegőbe, mivel nem repült valami gyorsan. Felállt és az ajtó felé ment.
- Ha felöltöztél gyere ki, az udvaron várlak. - és már el is tűnt. Mit akar ez? Odasétáltam az ajtóhoz, becsukni, aztán vissza a ruhákhoz. Ezt nem hiszem el.
- Elvitte a rohadék.
***
Harry lehozott valami pince szerűségbe. Nem mondom jó nagy volt, de még mindig nem tudtam mit akar itt csak, amikor megláttam a táblákat.
- Fogd meg. - nyújtotta hátra a pisztolyt, miközben ő tovább keresgélt.
- Én aztán biztos nem. - tettem hátra egy lépést, mire megfordult és bosszúsan nézett rám.
- Ha életben akarsz maradni most azonnal vedd el! - egy ideig haboztam, de utána kivettem a fegyvert a kezéből.
- Ez a legújabb...- kezdte el.
- Ne fáraszd magad úgy se jegyzem meg a nevét és nem is nagyon érdekel. - vágtam a szavába és egy apró mosolyra húzódott a szája, majd bólintott és az egyik ember alakú táblához vezetett.
- Oké. - megmutatta, hogy biztosítsam ki, majd adott pár tanácsot és hagyta, hogy lőjek. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a tüdejét.
- Semmi baj, minél többet próbálkozol annál könnyebben fog menni.
- De hisz még a táblát sem találtam el! - ez őrültség én nem fogok megtanulni lőni.
- Nem baj. Próbáld meg még egyszer. - láttam rajta, hogy próbál minél kedvesebb lenni, de az ér a homlokán árulkodó jel volt. Még csak a közelében sem volt a következő lövésem.
Majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor megéreztem, Harry mellkasát a hátamon. Minden egyes levegővétele a fülemben hallatszott, amitől kirázott a hideg. Megfogta a kezemet, amibe a pisztoly volt a másik kezét pedig az oldalamra csúsztatta. Úját az enyémre illesztette és egyszerre húztuk meg a ravaszt. Az első pontosan a feje közepére ment, a második a mellkasa közepébe talált. Alig tudtam, figyelni csak őt éreztem.
- Most egyedül. - megremegtem, ahogy ellépett tőlem.
Most tökéletesen a céltáblára koncentráltam, egy mély levegőt vettem és lőttem. Amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy eltaláltam a tábla szélét.
- Láttad ezt? - néztem rá boldogan. Ő egy meleg mosollyal az arcán bólintott és várta, hogy úja megpróbáljam.
Körülbelül 50 lövéssel és 50 veszekedéssel később majdnem sikerült eltalálnom a szívét pár centi híján. Örömömben beleugrottam Harry nyakába, aki viszonozta az ölelést, de nevetve még tett egy gúnyos megjegyzést, arra, hogy csoda, hogy még maradt golyó, mire én oldalba löktem. Már indultam, volna végre fel a házba, amikor elkapta a kezem és visszarántott magához és mélyen a szemembe nézett.
- Mára elég, nincs kedvem hozzá. Nézd meg az ujjam. - mutattam fel a mutató ujjam, hogy lássa a nemsoká keletkező hólyagot.
- Túl fogod élni. - megfogta a és adott rá egy puha csókot. - És én is úgy gondoltam, hogy mára elég lesz. - továbbra sem engedett.
- Akkor miért nem megyünk fel? - apró résnyire nyíltak az ajkai és én le sem tudtam venni róla a szemem.
- Fel akarsz menni? - a karjával átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Mellem nekipréselődött kemény mellkasának.
- N-nem tudom. - mondtam zavartan és éreztem, hogy lángol az arcom. Ajkai vészesen közeledtek az enyémek felé és én nem tettem semmit ellene. Halk nyögés hagyta el a torkát, amint egymáshoz ért a szánk. Kezemmel beletúrtam puha hajába és egy kicsit meghúztam, amint egyre gyorsabban kezdtük szedni a levegőt. Harry kezei lecsúsztak a combjaimra és egy mozdulattal felemelt, hogy a falnak nyomhasson úgy, hogy közben ajkunk egy pillanatra se váljon szét. Keze a pólóm alatt volt és a melltartóm kapcsát kereste, amikor kivágódott fent az ajtó és lépteket hallottunk a lépcső felől. Harry egyből letett és minél messzebbre próbáltunk megállni egymástól.
Ash vigyorgó arcát vettük észre.
- Hali srácok, Zack üzeni, hogy kész a kaja! - mondta vidáman majd elindult felfelé. Harry-vel egy pillanatra össze néztük és csendben követtük Ashtont.
