9.

- Ash sok lesz. - tettem a vállára a kezem mire bárgyún rám mosolygott.
- Em, lazíts. Inkább igyál még. - nyomott a kezembe még egy poharat és már el is tűnt a táncoló emberek közt. Beleszagoltam a pohárba és inkább letettem a pultra.
- Írtó cuki pasid van. - szólalt meg mögöttem az egyik szőke pultos csaj. Még női szemmel nézve is elég vonzó volt, mély kivágású virágos felsőjébe, ami előnyére vált.
- Ő nem...- de már nem is rám figyelt. - a pasim. - Nagyon rossz előérzetem volt. Olyan érzésem volt mintha figyelnének. Egyfolytában a szememet járattam a szórakozóhelyen, de mindenhol csak táncoló emberek voltak.
- Hé bébi jössz táncolni? - jött oda egy magas nem túl jó képű pasi, aki alig állt a lábán.
- Kösz nem. - löktem el a kezét az útból és megpróbáltam megtalálni Asht, hogy hazamehessünk. Továbbra is az az érzésem volt, hogy valaki néz. Kirázott a hideg a gondolatra és még gyorsabban próbáltam átfurakodni a tömegen. Megláttam a pasit, akivel Ash összehaverkodott és felé vettem az irányt.
- Hé nem láttad valahol Asht? - a füléhez hajoltam, de még így is ordítanom kellett, hogy meghallja.
- Kit? - nézett rám értetlenül.
- A kendős gyereket? - fejrázás volt a válasz. Ezt nem hiszem el. Indultam volna, de valaki megfogta a karom. Egy 24 év körüli szőke pasi volt az.
- Én láttam az előbb. Kiment cigizni. Gyere megmutatom merre. - húzott magával és egy nagy vasajtóig vezetett.
- Csak utánad. - nyitotta ki. Kimentem, de csak kukák voltak kint.
- De itt nincs senki. - már fordultam volna vissza, amikor hátulról elkapott és befogta a szám és kemény mellkasához szorított. Hallottam, hogy csukódik az ajtó. Hogy lehettem ekkora barom? Egyik kezével a számat fogta be a másikat végig húzta az oldalamon utána megállapodott a mellemen. Minden erőmmel azon voltam, hogy ellökjem, de sokkal erősebb volt. Könnyek folytak végig az arcomon, de még továbbra is kapálóztam, amikor a hideg tégla falnak nyomott és a nyakamat kezdte el csókolgatni, míg belemarkolt a seggembe.
- Kérlek ne. - nyögtem a tenyerébe.
- Hmm? - levette a kezeit a számról és kigombolta a farmerom, hogy betudja csúsztatni a kezét.
- Hagyd abba, kérlek. - zokogtam.
- Legközelebb, ha mondok valamit az úgy is legyen. - súgta a fülembe mély rekedt hangján. Az a rohadék...A csípőmnél fogva maga felé fordított.
- Te. - szinte köptem ezt az egy szót, miközben még mindig éreztem a könnyeket az arcomon.
- Örülj neki, hogy csak én és nem az a szerencsétlen, akinek betörtem az orrát az ajtóba. Kibaszottul utálom, ha leszarják, amit mondok! - olyan közel volt, hogy már egymás levegőjét szívtuk. - Többet nem csinálsz ilyet. Megértetted? - de csak bámultam rá, olyan tekintettel, ahogy a férgekre szoktak. Hirtelen belemarkolt a hajamba és hátrahúzta a fejem. - Megértetted?
- Meg!- löktem messzebb magamtól és amilyen gyorsan csak tudtam megfogtam a két vállát és teljes erőmből beletérdeltem az ágyékába. Elfojtott nyögéssel a földre esett és a fájdalmas helyet szorongatta. Visszafutottam az épületbe, hogy megtaláljam Asht mielőtt Harry összeszedné magát. Sajnos egy hatalmas verekedés közepébe csöppentem és ki más lenne a felbujtó?
- Ashton! - ezt nem kellett volna mert rám nézett és egy hatalmasat kapott az arcába. Körülnéztem és gyorsan felkaptam egy letört szék lábát és a kopasz pasasnak estem, aki Asht ütötte.
- Te kis ribanc! - fordult meg vérző fejjel én meg hátrálni kezdtem, mikor nekiütköztem annak a személynek, akit a legkevésbé hiányoltam. Lenézett rám és egy hatalmasat sóhajtott majd elővette a zsebéből valamit.
- Itt a kocsikulcs. Nem messze parkoltam. Ülj be és maradj ott! Képes vagy rá? - nézett kérdő tekintettel. Bólintottam a kezembe nyomta a kulcsokat és az ajtó felé lökött,  már minden figyelmét a kopasznak szentelte, aki egy hatalmasat kapott a gyomrába majd ezt követően az arcát sorozta meg. Nem bámészkodtam tovább mert egyre nagyobb lett a felfordulás.


Harry Styles


Ash a világáról nem tudott. Bebasztam a hátsó ülésre és rávágtam a kocsiajtót. Beültem Emma mellé, aki összeszorított lábbal az ölében lévő kezét bámulta. Elindultunk egyikünk sem szólt egy szót sem. Láttam, hogy egy pillanatra rám néz, de amint én is rá néztem volna elkapta a fejét.
- Köszönöm. - motyogta.
- Mit is?
- Hogy megvédtél attól a pasastól. - továbbra se nézett rám hanem kifelé bámult az ablakon. - És bocs, hogy tökön rúgtalak. - mosolyra húzódott a szám.
- Megbocsájtok, ha többet nem csinálod. - próbáltam kicsit oldani a feszültséget. - Egyébként megérdemeltem.
- Meg hát! - éledt fel benne a düh és végre rám nézett.
- Jobban örültél volna ha a szőke herceg megerőszakol? - erre megenyhült a tekintete.
- Igazad van. De akkor sem kellett volna ennyire rám ijesztened.
- Bocs. -mondtam halkan. - Ash remélem holnap fejfájással fog ébredni. Ha nem, akkor meg teszek róla én.
- Ne bántsd. Így is kaphatott pár ütést, ahogy elnézem az arcát.
- Ja. A bal szeme alatti  lila folt tőlem van.
- Köcsög. - de láttam, hogy próbálja visszafogni a mosolyát.
Leparkoltam Zac háza előtt és kiszálltam, és hátra mentem, hogy kiszedjem a haverom a kocsiból.
- Segítsek? - jött oda mellém Emma.
Nagy nehezen sikerült felcipelnünk a szobájába és rádobnunk az ágyra. Jó lett volna ha közben nem próbál meg mind a kettőnket letapizni, de egy pofon után már viselkedett. Becsuktuk mögötte az ajtót.
- Akkor... - kezdte.
- Akkor?
- Nincs harag ugye? - nézett fel rám hatalmas szemekkel. Elsimítottam egy tincset a szeméből, mire összerezzent.
- Azt hiszem nincs. - újaimmal a tarkóját simogattam. Nem is tudom, melyikünk mozdult először, csak azt vettem észere, hogy egymás ajkát tépjük. Felkaptam és elindultam vele a szobámba, közbe egy pillanatra sem vált el a szánk. Ledobtam az ágyra és egy pillanat alatt lerángattam róla a nadrágot és a pólót. Én is megszabadultam a ruháimtól és egész testemmel ránehezedtem és folytattuk a csókcsatát. Helyet cseréltünk, hogy ő legyen felül és így könnyen kikapcsolhattam a melltartóját. Egy pillanatra lemászott rólam, hogy lehúzza az alsónadrágom és ő is ki lépett a még rajta levő ruhadarabból. A csípőmre ült én meg gyorsan újra helycserés támadásba kezdtem így ő megint alattam volt és egy erőteljes lökéssel már benne is voltam és mozogni kezdtem.
Később kielégülve és  izzadtan dőltünk egymásra.
- Ez...
- Szörnyű volt? - húztam az agyát, miközben közelebb húztam magamhoz.
- Gondolatolvasó vagy. - belecsíptem az oldalába mire felnevetett. Lehajoltam és megcsókoltam, amit ő boldogan viszonzott.
- Hé, tudom, hogy képes vagy a fejlődésre.
- Pedig már féltem, hogy reménytelen eset vagyok. - végig simítottam telt mellein, és egy mély szaggatott levegővétellel válaszolt a teste.
- Azt hiszem tovább kell gyakorolnom. Benne lennél? - mosolyogtam rá.
- Ühüm. - és ismét elvesztünk egymásba.

8.

Harry Styles


- Ashton!- Emma sikítva szaladt végig folyosón és Ash nyakába vetette magát, mire ő elejtette a kezében tartott táskákat..
- Szia csajszi, jó újra látni. - ölelte magához.
- Elég legyen már a nyáladzásból. - szóltam közbe.
- Hiányoztam édes? - csücsörített rám ez az idióta.
- A nap minden percében. - végre elengedte Emmát.
- Kiderült már ki tört be hozzánk?
- Még nem.
- Neked meg mi történt a kezeddel? - nézett le a kötésre. Láttam, hogy már valami hazugságon töri a fejét szóval megelőztem.
- Megharapta az a dög.
- Ras? Leszabadult? - nézett aggódva.
- Nem, a Kis hercegnő úgy gondolta állatszelídítőset játszik és majdnem átharapta a kezét a kutya.
- Ne túlozz. - nézett rám homlok ráncolva.
- Fáj? - kérdezte Ash, amire a válasz egy fejrázás volt. - Zac merre van?
- Emelet.
- Ledobom a cuccom beköszönök neki és jövök. - és már rohant is.
- Hiányzott? - kérdeztem gúnyosan. Kisétáltam az udvarra és leültem egy faragott padra, de nem sokáig voltam egyedül mert a kis törpe jött utánam. Velem szembe állt meg és nekitámaszkodott a terasz korlátjának.
- Mi bajod?
- Ugyan mi lenne? - egy hatalmas mosolyra húzta a száját és karba tette a kezét.
- Harry Styles. Ha nem ismernélek azt hinném féltékeny vagy.
- Baromság. Mire lennék féltékeny.
- Ugyan csak...
- Hé srácok nem nézünk el egy kicsit valamerre? - Ash olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt falból. Erre Emmának is felcsillant a szeme.
- Menjünk! - leült mellém és a karomat kezdte el szorongatni és úgy kérlelt.
- Nem teheted ki a lábad ebből a házból és nem vitatkozunk tovább! - üvöltöttem rá, mire elengedett és szomorúan lebiggyesztette az ajkát.
- Ugyan már haver. Ki ismerné fel?
- Aki épp őt keresi.
- Hagyd csak Ash. - mondta szomorúan és felállt mellőlem majd besétált a házba. - Igaza van.
- Egy gyökér vagy Styles.
- Te is nagyon jól tudod, hogy veszélyes lenne elhagynia a házat, de találj már ki valamit még, tévés vetélkedőbe nem akarod elvinni?
- Levágtuk a haját és befestettük. A ruhái is mások! Nem tarthatod örökké bezárva! - dühösen felálltam és a szemébe néztem.
- Ő az én felelősségem Ashton, az engedélyem nélkül nem megy sehova! - tudtam, hogy túlzásba estem, de elkapott az ideg és nem vettem észre, hogy Ash-t nekinyomtam a falnak és a pólóját markolom. - Megértetted? - megfogta a kezem és ellökte.
- Ja. - azzal ő is ott hagyott.
Mi van velem?


Emma Harris


A vizes hajamat töröltem az ágyamon ülve, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
- Csini köntös. - dobta le magát az ágyamra Ash.
- Bejön mi? - mosolyogtam rá, ő meg vissza.
- Miért nem jöttél vacsorázni?
- Nem volt kedvem Harry ocsmány pofáját bámulni. - Ash hangosan felnevetett, és elkezdett valami zacskót kihúzni a zsebéből.
- Mi az? - néztem rá értetlen arccal.
- Nem ihatsz éh gyomorral. - vigyorgott rám sejtelmesen.
- Miről beszélsz? - a kezembe nyomta a zacskót amibe egy...fogalmam sincs mi lehetett ez.
- Szendvics. - újból lenéztem a kezembe lévő valamire.
- Szendvics? Ash ráültél?
- Dehogy csak a zsebembe volt és egy kicsit megnyomódott. Megrántottam a vállam és elkezdtem enni.
- Milyen ivásról beszéltél? - kérdeztem teli szájjal, mire ördögi mosolyra húzódott a szája.
- Ma este elviszlek egy kicsit bulizni.
- De Harry...
- Harry erről nem fog tudni. Na benne vagy. - nem válaszoltam rögtön, gondolkodtam mit válaszoljak, hisz mi van ha rájön?
- Még szép. - mentem bele végül. Nem érdekel Harry.
- Jól van. Várunk még egy kicsit, aztán kiosonunk hátul.
- Rendben.
- Akkor később. - és becsukta maga után az ajtót.