8.

Harry Styles


- Ashton!- Emma sikítva szaladt végig folyosón és Ash nyakába vetette magát, mire ő elejtette a kezében tartott táskákat..
- Szia csajszi, jó újra látni. - ölelte magához.
- Elég legyen már a nyáladzásból. - szóltam közbe.
- Hiányoztam édes? - csücsörített rám ez az idióta.
- A nap minden percében. - végre elengedte Emmát.
- Kiderült már ki tört be hozzánk?
- Még nem.
- Neked meg mi történt a kezeddel? - nézett le a kötésre. Láttam, hogy már valami hazugságon töri a fejét szóval megelőztem.
- Megharapta az a dög.
- Ras? Leszabadult? - nézett aggódva.
- Nem, a Kis hercegnő úgy gondolta állatszelídítőset játszik és majdnem átharapta a kezét a kutya.
- Ne túlozz. - nézett rám homlok ráncolva.
- Fáj? - kérdezte Ash, amire a válasz egy fejrázás volt. - Zac merre van?
- Emelet.
- Ledobom a cuccom beköszönök neki és jövök. - és már rohant is.
- Hiányzott? - kérdeztem gúnyosan. Kisétáltam az udvarra és leültem egy faragott padra, de nem sokáig voltam egyedül mert a kis törpe jött utánam. Velem szembe állt meg és nekitámaszkodott a terasz korlátjának.
- Mi bajod?
- Ugyan mi lenne? - egy hatalmas mosolyra húzta a száját és karba tette a kezét.
- Harry Styles. Ha nem ismernélek azt hinném féltékeny vagy.
- Baromság. Mire lennék féltékeny.
- Ugyan csak...
- Hé srácok nem nézünk el egy kicsit valamerre? - Ash olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt falból. Erre Emmának is felcsillant a szeme.
- Menjünk! - leült mellém és a karomat kezdte el szorongatni és úgy kérlelt.
- Nem teheted ki a lábad ebből a házból és nem vitatkozunk tovább! - üvöltöttem rá, mire elengedett és szomorúan lebiggyesztette az ajkát.
- Ugyan már haver. Ki ismerné fel?
- Aki épp őt keresi.
- Hagyd csak Ash. - mondta szomorúan és felállt mellőlem majd besétált a házba. - Igaza van.
- Egy gyökér vagy Styles.
- Te is nagyon jól tudod, hogy veszélyes lenne elhagynia a házat, de találj már ki valamit még, tévés vetélkedőbe nem akarod elvinni?
- Levágtuk a haját és befestettük. A ruhái is mások! Nem tarthatod örökké bezárva! - dühösen felálltam és a szemébe néztem.
- Ő az én felelősségem Ashton, az engedélyem nélkül nem megy sehova! - tudtam, hogy túlzásba estem, de elkapott az ideg és nem vettem észre, hogy Ash-t nekinyomtam a falnak és a pólóját markolom. - Megértetted? - megfogta a kezem és ellökte.
- Ja. - azzal ő is ott hagyott.
Mi van velem?


Emma Harris


A vizes hajamat töröltem az ágyamon ülve, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
- Csini köntös. - dobta le magát az ágyamra Ash.
- Bejön mi? - mosolyogtam rá, ő meg vissza.
- Miért nem jöttél vacsorázni?
- Nem volt kedvem Harry ocsmány pofáját bámulni. - Ash hangosan felnevetett, és elkezdett valami zacskót kihúzni a zsebéből.
- Mi az? - néztem rá értetlen arccal.
- Nem ihatsz éh gyomorral. - vigyorgott rám sejtelmesen.
- Miről beszélsz? - a kezembe nyomta a zacskót amibe egy...fogalmam sincs mi lehetett ez.
- Szendvics. - újból lenéztem a kezembe lévő valamire.
- Szendvics? Ash ráültél?
- Dehogy csak a zsebembe volt és egy kicsit megnyomódott. Megrántottam a vállam és elkezdtem enni.
- Milyen ivásról beszéltél? - kérdeztem teli szájjal, mire ördögi mosolyra húzódott a szája.
- Ma este elviszlek egy kicsit bulizni.
- De Harry...
- Harry erről nem fog tudni. Na benne vagy. - nem válaszoltam rögtön, gondolkodtam mit válaszoljak, hisz mi van ha rájön?
- Még szép. - mentem bele végül. Nem érdekel Harry.
- Jól van. Várunk még egy kicsit, aztán kiosonunk hátul.
- Rendben.
- Akkor később. - és becsukta maga után az ajtót.