10.

Ashton Irwin

Reggel kínzó fejfájással ébredtem és fogalmam sem volt, hogyan kerültem az ágyba. Valahogy sikerült kivánszorognom a fürdőszobába. Még jó, hogy nem tört össze a tükör ahogy belenéztem. Elkerekedett szemekkel néztem a zúzódásokat az arcomon. Ahogy fordultam volna meg bevertem az oldalam a mosdókagylóba és egy "kurva anyád" kíséretében oda kaptam. Felhúztam a pólót és egy szép lila foltot bámultam. Már csoszogtam volna vissza az ágyamba, amikor eszembe jutott. Emma! Nagy léptekkel elindultam a szobája felé közben majdnem átestem a küszöbön. Kopogás nélkül benyitottam, de nem volt sehol. Irányt váltottam és lementem a konyhába, de sehol senki. Végig néztem az egész házat már csak Harry szobájába nem néztem meg, de már a gondolattól be vagyok szarva, hogy a szeme elé kell állnom azzal, hogy Em eltűnt. Megálltam a hatalmas fa ajtó előtt és halkan bekopogtam. Lépteket hallottam bentről és nem sokkal később nyílt is az ajtó és egy alsógatyás kócos fejű Harryvel álltam szembe.
- Mit akarsz? - kérdezte rekedt hangon miközben megdörzsölte a szemét.
- Nem tudod... Em merre van? - vártam a düh kitörést, de csak annyi történt, hogy egy apró félmosolyra rándult a szája és lökött egy kicsit az ajtón, hogy az teljesen kinyitódjon. Leesett az állam, amikor megláttam ki alszik az ágyában.
- Te?! Meg ő?! - kiabáltam, mire befogta a számat és becsukta maga mögött az ajtót, de előtte még láttam, hogy Emma megfordul.
- Felébreszted te gyökér. - leengedte a kezét.
- De ez, hogy? - csodálkoztam továbbra is, mert nem tudom felfogni, hogy hogy történhetett ez meg.
- Csak megtörtént. - válaszolta egyszerűen. Hatalmas mosolyra húzódott a szám.
- Akkor mostantól egy pár lesztek? - csücsörítettem neki.
- Az kéne még. Ez csak egy egyszeri alkalom volt.
- De legalább kedveled?
- Talán. Nem tudom. Kéne ha már lefeküdtem vele nem?
- Szánalmasan hülye egy alak vagy te Styles.
- Áúú! - kaptam egy öklöst a karomba. - Komolyan Harry ha megbántod...
- Mi lesz? Engem egyáltalán nem érdekel, hogy mit érez és, hogy mivel bántom meg. A tegnap este jó volt, de nem fogom a közös jövőnket tervezgetni.
- Ha neked csak egy alkalomra kellett...- dörzsöltem meg a tenyerem. - Jól van akkor, majd én boldoggá teszem helyetted. - már fordultam volna vissza a szobámba, de pontosan az történt, amire számítottam. Elkapta a karom és szorosan tartott, megállított.
- Mi az? - néztem rá, és láttam az arcán, hogy ő is meglepődik a reakcióján és elengedi a kezem.
- Semmi. - megfordult és lesétált a földszintre.
Dúdolva és táncolva indutam vissza a szobámba, de nem volt jó ötlet ez a táncikálás mert majdnem végig okádtam a folyosót, de sikeresen eljutottam a fürdőig és ott el is aludtam.


Emma Harris


Nem bántam meg. Jó volt és kész. Tisztában vagyok vele, hogy Harry nem érez semmit irántam, ugyan ez rám is igaz. Ez csak egy szükséglet.
Elzártam a csapot és a törülközőért nyúltam, magam köré csavartam és elindultam a szobámba. Amikor beléptem Harryt találtam az ágyam szélén ülve a melltartómmal a kezébe.
- Jól nézel ki. - vigyorgott rám.
- Haha. - válaszoltam flegmán és elindultam a táskámhoz, hogy kivegyek belőle egy bugyit. Szerencsére még múlt héten voltunk vásárolni, mert már kezdtem nagyon unni a férfi ruhákat. Hátrapillantottam a vállam fölött, és láttam, hogy perverz tekintettel néz végig rajtam. Azt várhatja, hogy előtte kezdjek el vetkőzni.
- Egyébként miért is jöttél? - fordultam már teljesen felé.
- Az ráér. Nem, akarod inkább ledobni azt a csúnya törülközőt? Nem áll jól.
- Menj ki! - dobtam felé, amit épp a kezembe volt. Sajnos ez épp a bugyim volt. Baszki.
- Hmm. - kapta el a levegőbe, mivel nem repült valami gyorsan. Felállt és az ajtó felé ment.
- Ha felöltöztél gyere ki, az udvaron várlak. - és már el is tűnt. Mit akar ez? Odasétáltam az ajtóhoz, becsukni, aztán vissza a ruhákhoz. Ezt nem hiszem el.
- Elvitte a rohadék.

 ***

 Harry lehozott valami pince szerűségbe. Nem mondom jó nagy volt, de még mindig nem tudtam mit akar itt csak, amikor  megláttam a táblákat.
- Fogd meg. - nyújtotta hátra a pisztolyt, miközben ő tovább keresgélt.
- Én aztán biztos nem. - tettem hátra egy lépést, mire megfordult és bosszúsan nézett rám.
- Ha életben akarsz maradni most azonnal vedd el! - egy ideig haboztam, de utána kivettem a fegyvert a kezéből.
- Ez a legújabb...- kezdte el.
- Ne fáraszd magad úgy se jegyzem meg a nevét és nem is nagyon érdekel. - vágtam a szavába és egy apró mosolyra húzódott a szája, majd bólintott és az egyik ember alakú táblához vezetett.
- Oké. - megmutatta, hogy biztosítsam ki, majd adott pár tanácsot és hagyta, hogy lőjek. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a tüdejét.
- Semmi baj, minél többet próbálkozol annál könnyebben fog menni.
- De hisz még a táblát sem találtam el! - ez őrültség én nem fogok megtanulni lőni.
- Nem baj. Próbáld meg még egyszer. - láttam rajta, hogy próbál minél kedvesebb lenni, de az ér a homlokán árulkodó jel volt. Még csak a közelében sem volt a következő lövésem.
Majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor megéreztem, Harry mellkasát a hátamon. Minden egyes levegővétele a fülemben hallatszott, amitől kirázott a hideg. Megfogta a kezemet, amibe a pisztoly volt a másik kezét pedig az oldalamra csúsztatta. Úját az enyémre illesztette és egyszerre húztuk meg a ravaszt. Az első pontosan a feje közepére ment, a második a mellkasa közepébe talált. Alig tudtam, figyelni csak őt éreztem.
- Most egyedül. - megremegtem, ahogy ellépett tőlem.
Most tökéletesen a céltáblára koncentráltam, egy mély levegőt vettem és lőttem. Amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy eltaláltam a tábla szélét.
- Láttad ezt? - néztem rá boldogan. Ő egy meleg mosollyal az arcán bólintott és várta, hogy úja megpróbáljam.
Körülbelül 50 lövéssel és 50 veszekedéssel később majdnem sikerült eltalálnom a szívét pár centi híján. Örömömben beleugrottam Harry nyakába, aki viszonozta az ölelést, de nevetve még tett egy gúnyos megjegyzést, arra, hogy csoda, hogy még maradt golyó, mire én oldalba löktem. Már indultam, volna végre fel a házba, amikor elkapta a kezem és visszarántott magához és mélyen a szemembe nézett.
- Mára elég, nincs kedvem hozzá. Nézd meg az ujjam. - mutattam fel a mutató ujjam, hogy lássa a nemsoká keletkező hólyagot.
- Túl fogod élni. - megfogta a és adott rá egy puha csókot. - És én is úgy gondoltam, hogy mára elég lesz. - továbbra sem engedett.
- Akkor miért nem megyünk fel? - apró résnyire nyíltak az ajkai és én le sem tudtam venni róla a szemem.
- Fel akarsz menni? - a karjával átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Mellem nekipréselődött kemény mellkasának.
- N-nem tudom. - mondtam zavartan és éreztem, hogy lángol az arcom. Ajkai vészesen közeledtek az enyémek felé és én nem tettem semmit ellene. Halk nyögés hagyta el a torkát, amint egymáshoz ért a szánk. Kezemmel beletúrtam puha hajába és egy kicsit meghúztam, amint egyre gyorsabban kezdtük szedni a levegőt. Harry kezei lecsúsztak a combjaimra és egy mozdulattal felemelt, hogy a falnak nyomhasson úgy, hogy közben ajkunk egy pillanatra se váljon szét. Keze a pólóm alatt volt és a melltartóm kapcsát kereste, amikor kivágódott fent az ajtó és lépteket hallottunk a lépcső felől. Harry egyből letett és minél messzebbre próbáltunk megállni egymástól.
Ash vigyorgó arcát vettük észre.
- Hali srácok, Zack üzeni, hogy kész a kaja! - mondta vidáman majd elindult felfelé. Harry-vel egy pillanatra össze néztük és csendben követtük Ashtont.

9.

- Ash sok lesz. - tettem a vállára a kezem mire bárgyún rám mosolygott.
- Em, lazíts. Inkább igyál még. - nyomott a kezembe még egy poharat és már el is tűnt a táncoló emberek közt. Beleszagoltam a pohárba és inkább letettem a pultra.
- Írtó cuki pasid van. - szólalt meg mögöttem az egyik szőke pultos csaj. Még női szemmel nézve is elég vonzó volt, mély kivágású virágos felsőjébe, ami előnyére vált.
- Ő nem...- de már nem is rám figyelt. - a pasim. - Nagyon rossz előérzetem volt. Olyan érzésem volt mintha figyelnének. Egyfolytában a szememet járattam a szórakozóhelyen, de mindenhol csak táncoló emberek voltak.
- Hé bébi jössz táncolni? - jött oda egy magas nem túl jó képű pasi, aki alig állt a lábán.
- Kösz nem. - löktem el a kezét az útból és megpróbáltam megtalálni Asht, hogy hazamehessünk. Továbbra is az az érzésem volt, hogy valaki néz. Kirázott a hideg a gondolatra és még gyorsabban próbáltam átfurakodni a tömegen. Megláttam a pasit, akivel Ash összehaverkodott és felé vettem az irányt.
- Hé nem láttad valahol Asht? - a füléhez hajoltam, de még így is ordítanom kellett, hogy meghallja.
- Kit? - nézett rám értetlenül.
- A kendős gyereket? - fejrázás volt a válasz. Ezt nem hiszem el. Indultam volna, de valaki megfogta a karom. Egy 24 év körüli szőke pasi volt az.
- Én láttam az előbb. Kiment cigizni. Gyere megmutatom merre. - húzott magával és egy nagy vasajtóig vezetett.
- Csak utánad. - nyitotta ki. Kimentem, de csak kukák voltak kint.
- De itt nincs senki. - már fordultam volna vissza, amikor hátulról elkapott és befogta a szám és kemény mellkasához szorított. Hallottam, hogy csukódik az ajtó. Hogy lehettem ekkora barom? Egyik kezével a számat fogta be a másikat végig húzta az oldalamon utána megállapodott a mellemen. Minden erőmmel azon voltam, hogy ellökjem, de sokkal erősebb volt. Könnyek folytak végig az arcomon, de még továbbra is kapálóztam, amikor a hideg tégla falnak nyomott és a nyakamat kezdte el csókolgatni, míg belemarkolt a seggembe.
- Kérlek ne. - nyögtem a tenyerébe.
- Hmm? - levette a kezeit a számról és kigombolta a farmerom, hogy betudja csúsztatni a kezét.
- Hagyd abba, kérlek. - zokogtam.
- Legközelebb, ha mondok valamit az úgy is legyen. - súgta a fülembe mély rekedt hangján. Az a rohadék...A csípőmnél fogva maga felé fordított.
- Te. - szinte köptem ezt az egy szót, miközben még mindig éreztem a könnyeket az arcomon.
- Örülj neki, hogy csak én és nem az a szerencsétlen, akinek betörtem az orrát az ajtóba. Kibaszottul utálom, ha leszarják, amit mondok! - olyan közel volt, hogy már egymás levegőjét szívtuk. - Többet nem csinálsz ilyet. Megértetted? - de csak bámultam rá, olyan tekintettel, ahogy a férgekre szoktak. Hirtelen belemarkolt a hajamba és hátrahúzta a fejem. - Megértetted?
- Meg!- löktem messzebb magamtól és amilyen gyorsan csak tudtam megfogtam a két vállát és teljes erőmből beletérdeltem az ágyékába. Elfojtott nyögéssel a földre esett és a fájdalmas helyet szorongatta. Visszafutottam az épületbe, hogy megtaláljam Asht mielőtt Harry összeszedné magát. Sajnos egy hatalmas verekedés közepébe csöppentem és ki más lenne a felbujtó?
- Ashton! - ezt nem kellett volna mert rám nézett és egy hatalmasat kapott az arcába. Körülnéztem és gyorsan felkaptam egy letört szék lábát és a kopasz pasasnak estem, aki Asht ütötte.
- Te kis ribanc! - fordult meg vérző fejjel én meg hátrálni kezdtem, mikor nekiütköztem annak a személynek, akit a legkevésbé hiányoltam. Lenézett rám és egy hatalmasat sóhajtott majd elővette a zsebéből valamit.
- Itt a kocsikulcs. Nem messze parkoltam. Ülj be és maradj ott! Képes vagy rá? - nézett kérdő tekintettel. Bólintottam a kezembe nyomta a kulcsokat és az ajtó felé lökött,  már minden figyelmét a kopasznak szentelte, aki egy hatalmasat kapott a gyomrába majd ezt követően az arcát sorozta meg. Nem bámészkodtam tovább mert egyre nagyobb lett a felfordulás.


Harry Styles


Ash a világáról nem tudott. Bebasztam a hátsó ülésre és rávágtam a kocsiajtót. Beültem Emma mellé, aki összeszorított lábbal az ölében lévő kezét bámulta. Elindultunk egyikünk sem szólt egy szót sem. Láttam, hogy egy pillanatra rám néz, de amint én is rá néztem volna elkapta a fejét.
- Köszönöm. - motyogta.
- Mit is?
- Hogy megvédtél attól a pasastól. - továbbra se nézett rám hanem kifelé bámult az ablakon. - És bocs, hogy tökön rúgtalak. - mosolyra húzódott a szám.
- Megbocsájtok, ha többet nem csinálod. - próbáltam kicsit oldani a feszültséget. - Egyébként megérdemeltem.
- Meg hát! - éledt fel benne a düh és végre rám nézett.
- Jobban örültél volna ha a szőke herceg megerőszakol? - erre megenyhült a tekintete.
- Igazad van. De akkor sem kellett volna ennyire rám ijesztened.
- Bocs. -mondtam halkan. - Ash remélem holnap fejfájással fog ébredni. Ha nem, akkor meg teszek róla én.
- Ne bántsd. Így is kaphatott pár ütést, ahogy elnézem az arcát.
- Ja. A bal szeme alatti  lila folt tőlem van.
- Köcsög. - de láttam, hogy próbálja visszafogni a mosolyát.
Leparkoltam Zac háza előtt és kiszálltam, és hátra mentem, hogy kiszedjem a haverom a kocsiból.
- Segítsek? - jött oda mellém Emma.
Nagy nehezen sikerült felcipelnünk a szobájába és rádobnunk az ágyra. Jó lett volna ha közben nem próbál meg mind a kettőnket letapizni, de egy pofon után már viselkedett. Becsuktuk mögötte az ajtót.
- Akkor... - kezdte.
- Akkor?
- Nincs harag ugye? - nézett fel rám hatalmas szemekkel. Elsimítottam egy tincset a szeméből, mire összerezzent.
- Azt hiszem nincs. - újaimmal a tarkóját simogattam. Nem is tudom, melyikünk mozdult először, csak azt vettem észere, hogy egymás ajkát tépjük. Felkaptam és elindultam vele a szobámba, közbe egy pillanatra sem vált el a szánk. Ledobtam az ágyra és egy pillanat alatt lerángattam róla a nadrágot és a pólót. Én is megszabadultam a ruháimtól és egész testemmel ránehezedtem és folytattuk a csókcsatát. Helyet cseréltünk, hogy ő legyen felül és így könnyen kikapcsolhattam a melltartóját. Egy pillanatra lemászott rólam, hogy lehúzza az alsónadrágom és ő is ki lépett a még rajta levő ruhadarabból. A csípőmre ült én meg gyorsan újra helycserés támadásba kezdtem így ő megint alattam volt és egy erőteljes lökéssel már benne is voltam és mozogni kezdtem.
Később kielégülve és  izzadtan dőltünk egymásra.
- Ez...
- Szörnyű volt? - húztam az agyát, miközben közelebb húztam magamhoz.
- Gondolatolvasó vagy. - belecsíptem az oldalába mire felnevetett. Lehajoltam és megcsókoltam, amit ő boldogan viszonzott.
- Hé, tudom, hogy képes vagy a fejlődésre.
- Pedig már féltem, hogy reménytelen eset vagyok. - végig simítottam telt mellein, és egy mély szaggatott levegővétellel válaszolt a teste.
- Azt hiszem tovább kell gyakorolnom. Benne lennél? - mosolyogtam rá.
- Ühüm. - és ismét elvesztünk egymásba.

8.

Harry Styles


- Ashton!- Emma sikítva szaladt végig folyosón és Ash nyakába vetette magát, mire ő elejtette a kezében tartott táskákat..
- Szia csajszi, jó újra látni. - ölelte magához.
- Elég legyen már a nyáladzásból. - szóltam közbe.
- Hiányoztam édes? - csücsörített rám ez az idióta.
- A nap minden percében. - végre elengedte Emmát.
- Kiderült már ki tört be hozzánk?
- Még nem.
- Neked meg mi történt a kezeddel? - nézett le a kötésre. Láttam, hogy már valami hazugságon töri a fejét szóval megelőztem.
- Megharapta az a dög.
- Ras? Leszabadult? - nézett aggódva.
- Nem, a Kis hercegnő úgy gondolta állatszelídítőset játszik és majdnem átharapta a kezét a kutya.
- Ne túlozz. - nézett rám homlok ráncolva.
- Fáj? - kérdezte Ash, amire a válasz egy fejrázás volt. - Zac merre van?
- Emelet.
- Ledobom a cuccom beköszönök neki és jövök. - és már rohant is.
- Hiányzott? - kérdeztem gúnyosan. Kisétáltam az udvarra és leültem egy faragott padra, de nem sokáig voltam egyedül mert a kis törpe jött utánam. Velem szembe állt meg és nekitámaszkodott a terasz korlátjának.
- Mi bajod?
- Ugyan mi lenne? - egy hatalmas mosolyra húzta a száját és karba tette a kezét.
- Harry Styles. Ha nem ismernélek azt hinném féltékeny vagy.
- Baromság. Mire lennék féltékeny.
- Ugyan csak...
- Hé srácok nem nézünk el egy kicsit valamerre? - Ash olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt falból. Erre Emmának is felcsillant a szeme.
- Menjünk! - leült mellém és a karomat kezdte el szorongatni és úgy kérlelt.
- Nem teheted ki a lábad ebből a házból és nem vitatkozunk tovább! - üvöltöttem rá, mire elengedett és szomorúan lebiggyesztette az ajkát.
- Ugyan már haver. Ki ismerné fel?
- Aki épp őt keresi.
- Hagyd csak Ash. - mondta szomorúan és felállt mellőlem majd besétált a házba. - Igaza van.
- Egy gyökér vagy Styles.
- Te is nagyon jól tudod, hogy veszélyes lenne elhagynia a házat, de találj már ki valamit még, tévés vetélkedőbe nem akarod elvinni?
- Levágtuk a haját és befestettük. A ruhái is mások! Nem tarthatod örökké bezárva! - dühösen felálltam és a szemébe néztem.
- Ő az én felelősségem Ashton, az engedélyem nélkül nem megy sehova! - tudtam, hogy túlzásba estem, de elkapott az ideg és nem vettem észre, hogy Ash-t nekinyomtam a falnak és a pólóját markolom. - Megértetted? - megfogta a kezem és ellökte.
- Ja. - azzal ő is ott hagyott.
Mi van velem?


Emma Harris


A vizes hajamat töröltem az ágyamon ülve, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
- Csini köntös. - dobta le magát az ágyamra Ash.
- Bejön mi? - mosolyogtam rá, ő meg vissza.
- Miért nem jöttél vacsorázni?
- Nem volt kedvem Harry ocsmány pofáját bámulni. - Ash hangosan felnevetett, és elkezdett valami zacskót kihúzni a zsebéből.
- Mi az? - néztem rá értetlen arccal.
- Nem ihatsz éh gyomorral. - vigyorgott rám sejtelmesen.
- Miről beszélsz? - a kezembe nyomta a zacskót amibe egy...fogalmam sincs mi lehetett ez.
- Szendvics. - újból lenéztem a kezembe lévő valamire.
- Szendvics? Ash ráültél?
- Dehogy csak a zsebembe volt és egy kicsit megnyomódott. Megrántottam a vállam és elkezdtem enni.
- Milyen ivásról beszéltél? - kérdeztem teli szájjal, mire ördögi mosolyra húzódott a szája.
- Ma este elviszlek egy kicsit bulizni.
- De Harry...
- Harry erről nem fog tudni. Na benne vagy. - nem válaszoltam rögtön, gondolkodtam mit válaszoljak, hisz mi van ha rájön?
- Még szép. - mentem bele végül. Nem érdekel Harry.
- Jól van. Várunk még egy kicsit, aztán kiosonunk hátul.
- Rendben.
- Akkor később. - és becsukta maga után az ajtót.

7.

Reggel egyedül ébredtem és cseppet sem éreztem magam jobban sőt talán még rosszabbul. Tényleg megtettem? Ha Harry nincs ott ma reggel már nem kelek fel. De hol van ő? Kimásztam az ágyból és a keresésére indultam, de az egész lakás üres volt. A hűtőn egy találtam egy cetlit amire firkáltak valamit.

Leugrottam kajáért, sietek vissza. Ne csinálj hülyeséget. Harry

Király. Csoda, hogy itt mert hagyni egyedül. Vajon komolyan gondolta amit tegnap mondott? Gondolat menetemet a kilincs mozgása zavarta meg. Az ajtó szokás szerint zárva volt, de ezt Harry tudta, hisz nála van a kulcs. Vajon Ashton az? Elkezdte rugdosni az ajtót ami már majdnem felszakadt. A szívem a torkomban dobogott nem tudtam mit csinálják, ide oda kapkodtam a fejem búvóhely után kutatva, majd lekaptam egy kést a pultról és bebújtam az egyik konyhaszekrénybe. Hangosan vágódott ki az ajtó és léptek csapták meg a fülem. A számra kellet szorítanom a kezem, nehogy hangosan felsikítsak. Egy apró résen át kinéztem és egy fekete ruhás férfit láttam. Az arcát kapucni takarta. Keresett valamit. Mindent felborított és idegesen káromkodott. Bement a szobákba is. Pánikba estem amikor megláttam, hogy a konyha felé tart. Próbáltam maga minél kisebbre összehúzni és lecsillapítani a légzésem. Megfogta a szekrény és elkezdte félrehúzni. Összeszorítottam a szemem és még erősebben kezdtem el szorítani a kés nyelét. 

- Mi a szar? - Harry! Lábak dobogását hallottam majd gyorsan kimásztam és elkezdtem a bejárati ajtóhoz futni. 

- Ezt te csináltad? Mert ha igen..- teljes erőből nekiszaladtam és a földön kötöttünk ki, de nem érdekelt csak minél erősebben akartam szorítani. 

- Ahhh ennyire hiányoztam bébi? Valamivel szúrod a hátam. Megtennéd, hogy... - gyorsan eldobtam a kést.

- Valaki volt itt. - a hangom remegett. Ahogy ránéztem Harryre láttam, hogy elkomolyodik az arca és velem együtt talpra áll. 

- Nem sérültél meg? Ki volt az? Ismered?

- Nem. Alig láttam tiszta feketébe volt, férfi volt. Keresett valamit.- hadartam.

- Vagy valakit. 

- Ezt úgy érted, hogy... 

- Nem tudom, de lehet, hogy téged. - idegesen a hajamba túrtam és leültem a kanapéra. - Hé ez nem biztos. Viszont el kell mennünk. 

- Hova? 

- Elmegyünk Zachez. 

- A nagybátyádhoz? 

- Igen. Pakolj! - majd eltűnt a saját szobájába.

- Nem mintha olyan sok cuccom lenne. - motyogtam majd felálltam és beledobáltam egy táskába pár ruhát.

- Átmegyek Ashhez is összepakolom a cuccait. - kiabált. Amikor kész voltam átmentem a másik lakásba, ami szintén feldúltak. Még jó, hogy a kapucnis pasas azzal a lakással kezdett. 

- Uhhh. 

- Ja. Fogd meg ezeket. - a kezembe nyomott egy laptopot és egy elég nehéz táskát. 

-Oké mehetünk. - elvette a táskát és a hátára vette majd maga után húzott felvette a földről a saját és az én táskámat és elindultunk lefele.

- Húzd a fejedre a kapucnit. - ahogy leértünk bepakoltunk Harry kocsijába és már indultunk is.

- Miért nézel ilyen sokszor a visszapillantó tükörbe? Követnek minket? - néztem hátra én is idegesen.

- Nem, de jobb ha figyelek. 

- Ash tuti ki fog nyírni, hogy ott hagytad az xboxját. 

- Túlteszi magát rajta. 

- A nagybátyád is bérgyilkos?

- Az. Bár régen rendőr volt. 

- Jó nagy váltás. - egy órányi út után megálltunk egy hatalmas háznál. Harry kipattant és a csomagtartóból kezdett el kirámolni, amíg én a házat néztem.

- Segítesz vagy csak bambulsz tovább magad elé?

- Megyek. 

- Hát itt van az én kedvenc unokaöcsém. - jött egy mély vidám hang a ház felől és oda kaptam a fejem. A lépcsőröl egy magas sötét hajú, harmincas évei közepén járó férfi sétált felénk.

- Az egyetlen. - mosolygott rá Harry és letette a táskákat, hogy megölelhesse.

- Rég láttalak, itt volt az ideje már és, hogy magaddal hoztad a menyasszonyodat még nagyobb örömmel tölt el. 

- Ő nem a menyasszonyom. 

- Persze, hogy nem. Ő az a kislány akit ki kellett volna nyírnod. - mosolygott rám aztán oda jött hozzám.

- Beszéltél Lorennel?

- Zac Norell. - nyújtotta felém a kezét. 

- Persze szard le a fejem. - morgott Harry és elindult a házba.

- Emma Harris. - ráztam meg a kezét. 

- Gyere menjünk be, sütöttem csirkét nektek. 

- Remekül hangzik.

***

-Ashtonnak szóltatok, hogy itt vagytok?
- Aha. Azt mondta holnap már jön. - már befejeztük az evést és az asztalnál ültünk. Zac kedvesnek tűnt, már amennyire egy bérgyilkos lehet kedves.
- Emma a cuccod fent van az emeleten, ha van kedved ledőlni nyugodtan felmehetsz.
- Köszönöm, de kimehetnék inkább az kertbe?
- Persze, drágám. - mosolygott rám. Felálltam és a hatalmas kert felé vettem az irányt. -Csak vigyázz van kint egy nagy dög, meg van kötve ne menj a közelébe.
- Rendben.- szóltam vissza az ajtóból és becsuktam magam mögött. Hatalmas kő kerítés vette körbe a hatalmas udvart, ami teli volt fákkal. Leültem az egyik fa alatti padra és csak hallgattam a madarakat, amikor ugatás csapta meg a fülem. Elindultam a hang irányába, ami egy kisebb épület mögül jött. Elkerekedett a szemem, még életemben nem láttam ekkora kutyát. Olyan volt mint egy medve. Ahogy meglátott abbahagyta az ugatást, fülét hátrahúzta és fogát mutogatva elkezdett morogni.
- Cssss. Nincs semmi baj, nem bántalak. - óvatosan tettem egy lépést felé, és egyik kezemet felé nyújtottam, de továbbra is csak vicsorgott.
- Hát jó. - leültem vele szembe és figyeltem. Egy idő után megunta a morgást és lefeküdt, de továbbra is engem figyelt. A fészer ajtajába észrevettem egy hatalmas zsák kutyatápot. Felálltam és belemarkoltam majd vissza ültem, a zacskó zörgésére felemelte a fejét.
- Kérsz? - egyből talpra állt, ahogy meglátta a kezemben az ételt. Feldobtam egy falatot, amit a levegőben elkapott. - Ügyes fiú. - a dicséretre elkezdte csóválni a farkát.
- Emma! - hallottam meg Zac hangját, gyorsan oda dobtam a kaját neki és már mentem is nehogy észrevegye, hogy mit hol vagyok.
- Itt vagyok. - mentem a terasz felé.

Napokkal később

- Szia, szépségem. -titokban minden nap kilopózok Rasselhez, és viszek neki csontokat meg ilyesmiket, eddig még nem buktam le. Már egyre közelebb enged magához.
- Figyelj ha megharapsz nem hozok több kaját. - mondtam neki miközben közeledtem felé. Most nem morgott, de rezzenéstelenül figyelt. Alig kaptam levegőt, ahogy már csak egy hajszál választott el tőle, hagytam, hogy megszagolja a kezem, meg sem mertem mozdítani, de aztán ő nyomta neki a fejét a kezemnek. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon és egyre bátrabban kezdtem el simogatni.
- Nem is vagy te olyan gonosz igaz? - leguggoltam elé, hogy egy magasságba legyünk, de állva szerintem inkább voltunk egy magasságba. Megvakartam a füle mögött mire hálásan megnyalta az arcomat.
- Kösz. - nevetve töröltem le a nyálat az arcomról. Rassel nekem dőlt, amit én nem igazán tudtam megtartani úgyhogy leültem a földre ő meg lefeküdt, hogy közben a feje a lábamon pihent. Gyönyörködve néztem ezt a csodálatos állatot, aki a simogatásomra lehunyja a szemeit.
Később, amikor menni próbáltam nem nagyon engedett, a szájába vette a csuklóját és próbált visszahúzni.
- Semmi baj Ras, holnap is jövök. - mosolyogtam rá és megsimogattam a fejét.
- Mi a...engeded el te rohadt dög! - jaj ne. A kutya, amint meglátta Harryt, feldühödött és fogait mélyen beleengedte a kezembe. Fájdalmasan felkiáltottam és próbáltam kiszabadítani a kezem. Harry egy bottal a kezében szaladt felénk.
- Ne! - sikítottam, amikor lendítette a botot, ekkor engedte el a kezem Rassel. Egy hatalmast ütés a hátára. - Harry azonnal hagyd abba! - de mintha meg sem hallana. Nekifutásból nekiszaladtam és együtt zuhantunk a földre. Gyorsan elkaptam a botot és elhajítottam.
- Ne merj még egyszer hozzá érni! - üvöltöttem rá.
- Neked meg mi a bajod? Nézd meg mit csinált a kezeddel! - a jobb kezem égett, amikor lenéztem rá csupa vér volt.
- Ez a te hibád.
- Mi??? Te megőrültél. - nézett fel rám a könyökére támaszkodva.
- Ha nem jöttél volna ide, ez nem történik meg! - a kutya még továbbra is vicsorgott Harryre. Felállt és megfogta a karom és a ház felé kezdett húzni. Rassel szomorú nyüszítésbe kezdett.
- Nem mész többet a közelébe. - nem is válaszoltam rá, úgy is ki fogok még menni hozzá.
- Hát veled meg mi történt? - kerekedett el Zac szeme, amint Harry leültetett a konyhába, amíg fertőtlenítő után nézett. 

- Semmi. Baleset volt. - mondtam neki.

- Megharapta az a nyomorult kutyád. - kiabált Harry. 

- Addig nem volt semmi gond, amíg te meg nem jelentél!

- Persze. - leült a velem szembe és az ölébe tette a kezem. A számban kellet harapjak, nehogy felüvöltsek, amikor Harry elkezdte kitisztítani a sebet. 

- Em, mondtam, hogy ne menj oda hozzá, nem beszámítható állat. - Zac.

- De tényleg csak Harry miatt harapott meg. Amíg nem volt ott az ölemben aludt. 

- Ez komoly? Ras? - egy pillanatra elmosolyodott, de Harry gyilkos pillantást vetett rá és elkomolyodott. - Ne menj többet oda hozzá. - mondta és kisétált a konyhából.

- Csíp. - nyávogtam, de Harry nem szólt semmit, csak bekötötte a sebet.

- Most haragszol? - kérdeztem. Nagy levegőt vett utána kifújta és a szemembe nézett.

- Nem. - mondta majd felállt. - Ashton holnap jön.

- Tényleg? - vissza sem tudtam tartani a mosolyt az arcomon. Bólintott. Már indult is volna el. 

- Harry.

- Igen?

- Köszönöm, hogy...hát ezt. - emeltem fel a bekötözött csuklóm.

- Szívesen. - egy apró mosoly jelent meg az arcán. - Jó éjt. - szólt még vissza.

-Jó éjt Harry. 

6.

Emma Harris

-Nem. Egyenlőre még jól megvagyunk. - a hólyagom figyelmeztetett, hogy ideje vécére mennem és, amikor felkeltem Harry hangját, hallottam meg amint beszél valakivel. - Úgy beszélsz róla mint egy kutyáról, haver. Igen, etetem rendesen. Ez kész! - elmosolyodtam. Most már tudom is, hogy kivel. Ashton. Felkeltem és felhúztam a melegítőgatyát és kisétáltam.
- Reggelt. - köszöntem oda kómásan. Alig láttam ki a kócos hajamon keresztül.
- Neked is, banya.
- Téged tuti a végtelen kedvességed miatt szerethetnek az emberek. Ash az? - bólintott és felém nyújtotta a telefont.
- Veled akar beszélni. - elvettem és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Ugye nem bánt az a seggfej, Em?
- Neked is szia Ash. - nevettem fel. - Nem, nem bánt. - ránéztem Harryre, aki égnek emelte tekintetét.
- Még mindig bunkózik? Csak szólj és kiütöm.
- Igen, de ez hozzátartozik sziporkázó természetéhez. Mikor jössz vissza?
- Sietek, amint tudok megyek és rendre nevelem azt a bunkó parasztot.
- Oké édesem. - csak azért, hogy lássam Harry reakcióját. És talált. Hányást színlelve sétált a szobájába.
- Nem kell félteni téged látom nem félsz te annyira tőle. - nevetett. - Szia Em.
- Viszhall.
- Na megbizonyosodott róla, hogy nem tartalak terrorba itthon? - dőlt a kanapéra.
- Mondtam neki, hogy éheztetsz és, hogy minden nap kitakaríttatod  velem a lakást. - ültem mellé, de előtte lekaptam a pultról egy zacskó ropit.
- Kapcsold el utálom a helyszínelős sorozatokat. - löktem meg a vállát.
- Nincs mese csatornánk, tündér hercegnő.
- Bunkó. - kaptam be még egy ropit. - Héé! - szóltam rá, amikor belemarkolt a zacskóba és kivett egy csomót.
- Este dolgom lesz.
- Hova megyünk? - vettem ki a kezéből a távirányítót és valami értelmes tévé műsort kerestem.
- Te sehova. Itthon maradsz.
- Ó.
- Nem tart sokáig. Max egy óra.
- Elleszek. Figyelj. Már itt vagyok kábé három hete. Mikor is mehetnék el? Nem mintha várnának vagy bármi csak...
- A várost mindenféle képen el kell hagynod. Ashel szerzünk neked valahol egy lakást meg kell egy új személyazonosság is. Név változtatás stb.
- Jessica? - mosolyodtam el.
- Nem értem mi bajod vele. - mosolygott vissza rám.
- Ribancos.
- Akkor végképp nem értem. Telitalálat. - hozzávágtam egy párnát. - Áú. 
- Én sem értem te miért pont Harry lettél, amikor sokkal találóbb a Fafej vagy Barom.
- Mert, amikor megszülettem, olyan csodálatosnak találtak a szüleim, hogy arra gondoltak ugyan ilyen csodálatos nevet adnak nekem. - miközben beszélt sugárzott az arcáról a beképzeltség, amitől végig vigyorogtam közbe bólogattam minden öndicséretére.
- Tényleg, a szüleid tudják mivel foglalkozol? - erre elkomolyodott az arca.
- Nem. 13 éves koromban megölték őket. - teljesen elsápadtam. Most jut eszembe, hogy Dave is mondta, hogy csak egy élő rokonáról tud.
- Részvétem.
- Kösz. - a térdére támaszkodva felállt és a konyhába sétált.
- Dave említette, hogy van egy nagybátyád.
- Aha Zac. Már csak ő van. Még mindig jobb helyzetbe vagyok mint te nem? - ez fájt. De igaz. Senkim sincs. Már kezdtem elfelejteni, amióta itt vagyok egyszer sem gondoltam öngyilkosságra, és nem éreztem magam magányosnak.
- Ühüm. - válaszoltam és gyorsan, hogy ne vegye észre letöröltem egy könnycseppet. -Én most bemegyek a szobába pihenni.
- Rendben. - háttal állt nekem úgyhogy nem láthatta az arcomat. Amint beértem rávetettem magam az ágyra és csendben álomba sírtam magam.

Harry Styles

Ez tényleg egy undorító húzás volt, de túl közel engedem magamhoz ezen változtatnom kell. Egyikünknek sem lenne jó, de amikor megláttam mennyire fájdalmas arcot vág, bűntudatom lett és már majdnem bocsánatot kértem. Az előbb is elindultam, hogy teát vigyek neki, de az ajtóban meghallottam, hogy sír. Minél előbb el kell mennie.

Emma Harris

- Elmentem. - kiabált be Harry és hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. Egész nap ki sem mentem a szobából, csak ültem a sötétben és próbáltam visszafojtani a sírógörcsöket, amik egyfolytában kínoztak. Most, hogy elment kimentem egy pohár vízért. Olyan voltam, mint egy élőhalott. Belebámultam az egyik üvegezett szekrénybe és majdnem elhánytam magam a látványtól. Hatalmas karikák voltak a szemem alatt. Kóvályogtam a lakásban nem tudtam mit kezdjek magammal, kimentem az erkélyre, ami elvileg tilos lenne, de nem érdekelt kellett egy kis friss levegő. Hideg volt kint, de nem érdekelt, csak néztem lent az embereket az utcán. Azon gondolkodtam, milyen jó lenne valamelyiküknek a helyében lenni. Egy olyannak akinek nem baszták át a fejét a szülei, egy olyannak, aki egy bérgyilkost sem ismer. Nem gondolkodtam, olyan volt mintha nem is én irányítanám a testemet, felléptem a kő erkély egyik résére és átléptem rajta. Remegett mindenem, ahogy lenéztem. Alattam hatalmas konténerek voltak. Egy nagyot nyeltem és előrébb csúsztattam a lábam, az újaimmal még kapaszkodtam a hideg kőbe.
- Így lesz a legjobb. - suttogtam becsuktam a szemem és elengedtem a korlátot.
- Te teljesen megbolondultál?!! Mit akartál?! Kinek lett volna ez jobb?! - amikor kinyitottam a szemem már bent voltam a nappaliba. Teljesen összezavarodtam. Harry tartott állva a vállaimat markolva és úgy üvöltözött, bár nem figyeltem mit mond, sejtettem mi lehet az. Aztán nem bírtam tovább térdeim megrogytak és zokogva Harryhez bújtam.
- Csak egy órára megyek el és tessék. - a hangja már kicsit halkabb volt. - Miért csináltad ezt? - kérdezte és közben felemelt és a szobába vitt. Nem bírtam megszólalni, alig kaptam levegőt. Éreztem magam alatt a puha ágyat és, hogy besüpped, ahogy Harry leült mellém.
- Ez azért van amit ma mondtam? - a hangjában mintha egy kis félelmet hallottam volna. Megráztam a fejem.
- Te csak...- kapkodtam a levegőt. - a tényeket mondtad el. Tényleg egyedül vagyok. - fájdalmasan felnevettem. - Senkim sincs. - Harry lehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Én itt vagyok és Ash is, nem vagy egyedül, érted? Soha többet ne csinálj ilyen hülyeséget, a szívbajt hoztad rám. - már kicsit lenyugodtam és kezdtem egyenletesen venni a levegőt. - Megígéred?
- Igen. Harry?
- Mondd. - mondta kedvesen.
- Itt maradnál velem? - láttam rajta, hogy nem tudja, mit tegyen, de aztán lerúgta a cipőjét és befeküdt mellém. Kényelmesen elhelyezkedtem és arcomat az oldalába fúrtam ő meg átkarolt és nyugtatóan simogatta a hátam míg el végül elaludtam.

5.

Forró víz égette a bőrömet a zuhany alatt, ami most nagyon jól esett. Még, hogy félek tőle? Na jó, tényleg, de ezt mostantól kezdve nem fogja észrevenni rajtam. Hangos dübörgés zökkentett ki a gondolataimból, és az ordibálás mögüle.
- Siess! Dolgunk van! - jézusom mi dolga van ennek fél tizenegykor?
- Majd ha végeztem kimegyek! - kiabáltam vissza olyan hangerővel, hogy elnyomjam a zuhany hangját. - Seggfej. - tettem még hozzá egy kicsivel halkabban. Az ajtó, amit voltam olyan hülye és nem zártam be, kivágódott és a zuhanyfüggöny egy időben az üvöltésemmel húzódott el. Megfogta a csuklóm és kirángatott a víz alól és mielőtt elkaptam volna a törölközőt sötét tekintettel végig nézett rajtam.
- Te normális vagy?! - kiabáltam rá miközben magam köré csavartam a törölközőt.
- Ne hisztizz! Öltözz fel és induljunk! Egyébként ezt a seggfejért kaptad.
- Nincs mit tenni ha egyszer az vagy. - motyogtam magam elé.
- Mi?
- Semmi! Hova megyünk? - kérdeztem miközben elindultam a szobám felé.
- Dolgom van egy klubban. Megkértek, hogy kérdezősködjek egy kicsit. - épp a szekrényben kutattam, de erre felkaptam a fejem.
- Ugye nem fogsz senkit megölni?! - fordultam felé. Az ajtófélfának támaszkodott és a telefonját nyomkodta.
- Ki tudja. - vigyorgott rám.
- Nem! Én, akkor nem megyek sehova, arról ne is álmodj! - tettem felé pár lépést.
- Hé nyugi már, mondom, hogy csak kérdezősködök. - nevetett fel. - Egyébként, nem mintha zavarna, de mindjárt leesik a törölköződ. - azonnal elkaptam a szélét, és égett is rendesen az arcom. Visszamentem a szekrényhez és kihajigáltam a gatyámat. Bármennyire is szeretem az Ashtontól kapott melegítőket csak nem mehetek benne. A farmerei meg nagyok rám és amúgy is már ki lett belőle mosva a vér, a pólóm viszont szét lett szaggatva úgyhogy elővettem egy sima fekete pólót.
- Kimennél?
- Inkább maradnék. - vigyorgott öntelten. - Amúgy meg mit szemérmeskedsz? Az előbb láttalak meztelenül.
Megfogtam egy párnát és hozzá vágtam.
- Takarodj! - kivédte és nevetve ment ki a szobából.


***


- És pontosan mit is akarsz itt megtudni? - kérdeztem amikor beléptünk az épületbe, Harryvel az oldalamon. Nem válaszolt. - Értem. Szóval nem rám tartozik.
- Pontosan. - nem is figyelt rám. Megfogta a könyököm és maga után kezdett húzni a tömegen keresztül.
- Hello, Dave. - köszönt oda Harry a csaposnak, amikor megálltunk a pultnál.
- Harry? Mióta is? Két hónapja jártál itt utoljára? Jó látni. - a pasasnak nagyon szép mosolya volt, nem csoda, hogy alkalmazták itt.
- Ja rég volt már. Figyelj, Loren itt van?
- A főnökasszony? Ja, bent van az irodába. - mutatott egy bordó ajtóra. - Ő kicsoda? - bökött a fejével felém. Mielőtt válaszolhattam volna Harry a szavamba vágott.
- Ő az unokahúgom...Jessica. - miért pont Jessica?? Ocsmány egy név. Az egyik volt osztálytársamat hívták így, gyűlöltem őt, mindig lenyúlta a legjobb pasikat a suliba.
- Szia Dave vagyok. - nyújtotta át a pult felett a kezét.
- Jessica. - néztem jelentőségteljesen Harryre és megforgattam a szemem mire megrándult a szája sarka, és kezet ráztam a helyes sráccal.
- Dave, rád bízhatom amíg beszélek Lorennel?
- Persze. - kacsintott rám.
- Kösz, haver. - és már le is lépett.
- Szóval, Harry unokahúga vagy? Nem tudtam, hogy még maradtak rokonai. Azt hittem csak egy nagybátyja van. - mondta miközben a mellettem álló embereket szolgálta ki.
- Ja, hát eddig nem igazán tartottuk a kapcsolatot. Nemrég derült ki, hogy rokonok vagyunk.
- Értem. - mosolygott rám. - Tessék. - rakott le elém egy színes koktélt.
- Nem én nem...
- Meghívtalak. - és már ment is tovább.Végülis...miért ne?


***


Harry Styles


- Várj, várj. Jól értem? - nevetett fel mély nőies hangján Loren. - Akkor most egy kislányt pesztrálsz?
- Nem épp kislány 21 éves.
- Az mindegy ha Ashtonnal úgy bántok vele mint egy pisissel. Harry meg kellett volna ölnöd. Ha Michael megtudja neked annyi. Mindenedet elveszi.
- Nem mintha olyan sok veszteni valóm lenne. - motyogtam.
- És most mit vársz tőlem, angyal arcú? - simogatta meg az arcom. Loren kábé 10-15 évvel lehetett nálam idősebb, de ezt soha nem tudhatom biztosra mert soha nem árulta el, viszont gyönyörű nő volt. Szőke haja, telt ajkai amit mindig vörös rúzs fed, zöld szilva vágású szeme, és tökéletes alakja csak úgy vonzza a férfi szemeket. Még 14 lehettem amikor elkezdett lőni tanítani, akkoriban még teljesen belé voltam zúgva, de az régen volt, olyan mintha az anyám lenne, és ő mindig is úgy viselkedett velem mintha a fia lennék.
- Csak, ha netán hallanál valamit, róla, minél hamarabb értesíts.
- Ennyi? Ezt telefonon is elmondhattad volna, drágám. - leült mellém és keresztbe tette hosszú lábait.
- Tudom, de már hiányoztál. - vallottam be.
- Te is nekem, de bármikor eljöhettél volna, vagy az a görény főnököd ennyire megdolgoztat?
- Nem panaszkodom, jól fizet az öreg. - erre felnevetett. Kintről csörömpölés zaja szűrődött be, mire mind a ketten az ajtó felé kaptuk a fejünket.
- Ez biztos megint Rose volt. Most már tényleg ki rúgom ezt a csajt. - felálltam és az ajtó felé siettem.
- Most hova mész?
- Emma kint van.
- Ó tehát ide hoztad? Miért nem hoztad be? - nem válaszoltam csak kimentem, ahogy megláttam, hogy Emma nem volt Davel, felment bennem a pumpa.
- Dave! Hol a lány? - üvöltöttem rá.
- Jess? Elment táncolni. Figyu lehet kicsit sokat ivott és... - elindultam a tömegben, de sehol nem láttam. Lábbal belöktem a női mosdó ajtaját.
- Hé barom, ez a női mosdó! Már a pasik is ide járnak? - visítozott egy ribanc a tükör előtt. Ahogy beljebb mentem hallottam, hogy valaki öklendezik. Nagyon remélem, hogy nem Emma az. Ez azén formám. Egy gyökér srác állt mellette és látszott rajta, hogy csak azt várja mikor dughatja meg a csajt.
- Tipli van, faszfej. - a srác rám nézett és elvigyorodott.
- Már lefoglaltam estére haver.
- Utoljára figyelmeztetlek, mielőtt beverném a képed.
- Ja majd bi...- beleöklöztem az arcába.
- Figyelmeztettelek, most pedig húzzál innen. - megfogtam a karját és egy rántással már kint is volt és nekiszaladt a falnak, utána meg gyors léptekkel elhagyta a mosdót.
- Hé...- a válasz erre egy szép nagy adag hányás volt. - Fúj. Ezt nem hiszem el. - összefogtam a haját és tartottam, de azt nem tudom minek mert már azt is sikerült összehánynia.
- Jobb már? - kérdeztem amikor már csak ült a vécé előtt. Felnézett rám holt sápadt képpel és szerintem csak most tudatosult benne, hogy ki vagyok, vagy még most sem mert mosolygott.
- De szarul nézel ki. - mondtam miközben segítettem neki felállni.
- Megyünk vissza táncolni?
- Még mit nem! Davet még ki fogom herélni ezért.
- Remélem Harry még nem jött vissza. Veled akarok maradni! Vigyél magadhoz haza. - hangosan felnevettem. Elég nehézkesen tudtunk csak menni és néha néha meg is rogyott a térde.
- Ilyen hamar oda adnád magad te kis ribi? - kérdeztem mosolyogva.
- Bárkivel hazamennék, aki nem az a seggfej Harry.
- Ez fájt. Holnap ezért kapsz. És azért is mert most összetévesztesz azzal köcsöggel. - már az utcán voltunk és megállt. Felnézett rám és elkerekedett a szeme aztán a szája elé kapta az egyik kezét.
- Harry!?
- Bizony. - mivel így lassan haladtunk felkaptam a vállamra és úgy mentünk tovább a kocsiig. - De mivel ilyen jó fej részeg vagy, lehet megkímélek.
- Azta milyen jó seggem van! - rácsaptam a seggére mire felsikított. - Ezt meg, hogy csináltam?
- Hülye vagy. - egy idő után már nem beszélt csak a horkolását lehetett hallani. Amikor  a kosihoz értünk, előszedtem a kulcsot és beültettem Emmát az ülésre. Most megtudhattam, hogy álmába is beszél, de legalább rádiót se kellett kapcsolnom. Úristen, honnan szed ennyi hülyeséget? Felcipeltem a lakásba amikor oda értünk. Lefektettem az ágyra, levettem a cipőjét és a nadrágját. Egy ideig elidőzött a szemem rajta, aztán benyúltam a pólója alá és kikapcsoltam a melltartóját.
- Te seggfej. - nyöszörgött. Azt hittem felkelt, de csak álmában beszélt. Rácsaptam a combjára és elindultam zuhanyozni.
- Aludj jól te kis bajkeverő.