Leugrottam kajáért, sietek vissza. Ne csinálj hülyeséget. Harry
Király. Csoda, hogy itt mert hagyni egyedül. Vajon komolyan gondolta amit tegnap mondott? Gondolat menetemet a kilincs mozgása zavarta meg. Az ajtó szokás szerint zárva volt, de ezt Harry tudta, hisz nála van a kulcs. Vajon Ashton az? Elkezdte rugdosni az ajtót ami már majdnem felszakadt. A szívem a torkomban dobogott nem tudtam mit csinálják, ide oda kapkodtam a fejem búvóhely után kutatva, majd lekaptam egy kést a pultról és bebújtam az egyik konyhaszekrénybe. Hangosan vágódott ki az ajtó és léptek csapták meg a fülem. A számra kellet szorítanom a kezem, nehogy hangosan felsikítsak. Egy apró résen át kinéztem és egy fekete ruhás férfit láttam. Az arcát kapucni takarta. Keresett valamit. Mindent felborított és idegesen káromkodott. Bement a szobákba is. Pánikba estem amikor megláttam, hogy a konyha felé tart. Próbáltam maga minél kisebbre összehúzni és lecsillapítani a légzésem. Megfogta a szekrény és elkezdte félrehúzni. Összeszorítottam a szemem és még erősebben kezdtem el szorítani a kés nyelét.
- Mi a szar? - Harry! Lábak dobogását hallottam majd gyorsan kimásztam és elkezdtem a bejárati ajtóhoz futni.
- Ezt te csináltad? Mert ha igen..- teljes erőből nekiszaladtam és a földön kötöttünk ki, de nem érdekelt csak minél erősebben akartam szorítani.
- Ahhh ennyire hiányoztam bébi? Valamivel szúrod a hátam. Megtennéd, hogy... - gyorsan eldobtam a kést.
- Valaki volt itt. - a hangom remegett. Ahogy ránéztem Harryre láttam, hogy elkomolyodik az arca és velem együtt talpra áll.
- Nem sérültél meg? Ki volt az? Ismered?
- Nem. Alig láttam tiszta feketébe volt, férfi volt. Keresett valamit.- hadartam.
- Vagy valakit.
- Ezt úgy érted, hogy...
- Nem tudom, de lehet, hogy téged. - idegesen a hajamba túrtam és leültem a kanapéra. - Hé ez nem biztos. Viszont el kell mennünk.
- Hova?
- Elmegyünk Zachez.
- A nagybátyádhoz?
- Igen. Pakolj! - majd eltűnt a saját szobájába.
- Nem mintha olyan sok cuccom lenne. - motyogtam majd felálltam és beledobáltam egy táskába pár ruhát.
- Átmegyek Ashhez is összepakolom a cuccait. - kiabált. Amikor kész voltam átmentem a másik lakásba, ami szintén feldúltak. Még jó, hogy a kapucnis pasas azzal a lakással kezdett.
- Uhhh.
- Ja. Fogd meg ezeket. - a kezembe nyomott egy laptopot és egy elég nehéz táskát.
-Oké mehetünk. - elvette a táskát és a hátára vette majd maga után húzott felvette a földről a saját és az én táskámat és elindultunk lefele.
- Húzd a fejedre a kapucnit. - ahogy leértünk bepakoltunk Harry kocsijába és már indultunk is.
- Miért nézel ilyen sokszor a visszapillantó tükörbe? Követnek minket? - néztem hátra én is idegesen.
- Nem, de jobb ha figyelek.
- Ash tuti ki fog nyírni, hogy ott hagytad az xboxját.
- Túlteszi magát rajta.
- A nagybátyád is bérgyilkos?
- Az. Bár régen rendőr volt.
- Jó nagy váltás. - egy órányi út után megálltunk egy hatalmas háznál. Harry kipattant és a csomagtartóból kezdett el kirámolni, amíg én a házat néztem.
- Segítesz vagy csak bambulsz tovább magad elé?
- Megyek.
- Hát itt van az én kedvenc unokaöcsém. - jött egy mély vidám hang a ház felől és oda kaptam a fejem. A lépcsőröl egy magas sötét hajú, harmincas évei közepén járó férfi sétált felénk.
- Az egyetlen. - mosolygott rá Harry és letette a táskákat, hogy megölelhesse.
- Rég láttalak, itt volt az ideje már és, hogy magaddal hoztad a menyasszonyodat még nagyobb örömmel tölt el.
- Ő nem a menyasszonyom.
- Persze, hogy nem. Ő az a kislány akit ki kellett volna nyírnod. - mosolygott rám aztán oda jött hozzám.
- Beszéltél Lorennel?
- Zac Norell. - nyújtotta felém a kezét.
- Persze szard le a fejem. - morgott Harry és elindult a házba.
- Emma Harris. - ráztam meg a kezét.
- Gyere menjünk be, sütöttem csirkét nektek.
- Remekül hangzik.
***
-Ashtonnak szóltatok, hogy itt vagytok?
- Aha. Azt mondta holnap már jön. - már befejeztük az evést és az asztalnál ültünk. Zac kedvesnek tűnt, már amennyire egy bérgyilkos lehet kedves.
- Emma a cuccod fent van az emeleten, ha van kedved ledőlni nyugodtan felmehetsz.
- Köszönöm, de kimehetnék inkább az kertbe?
- Persze, drágám. - mosolygott rám. Felálltam és a hatalmas kert felé vettem az irányt. -Csak vigyázz van kint egy nagy dög, meg van kötve ne menj a közelébe.
- Rendben.- szóltam vissza az ajtóból és becsuktam magam mögött. Hatalmas kő kerítés vette körbe a hatalmas udvart, ami teli volt fákkal. Leültem az egyik fa alatti padra és csak hallgattam a madarakat, amikor ugatás csapta meg a fülem. Elindultam a hang irányába, ami egy kisebb épület mögül jött. Elkerekedett a szemem, még életemben nem láttam ekkora kutyát. Olyan volt mint egy medve. Ahogy meglátott abbahagyta az ugatást, fülét hátrahúzta és fogát mutogatva elkezdett morogni.
- Cssss. Nincs semmi baj, nem bántalak. - óvatosan tettem egy lépést felé, és egyik kezemet felé nyújtottam, de továbbra is csak vicsorgott.
- Hát jó. - leültem vele szembe és figyeltem. Egy idő után megunta a morgást és lefeküdt, de továbbra is engem figyelt. A fészer ajtajába észrevettem egy hatalmas zsák kutyatápot. Felálltam és belemarkoltam majd vissza ültem, a zacskó zörgésére felemelte a fejét.
- Kérsz? - egyből talpra állt, ahogy meglátta a kezemben az ételt. Feldobtam egy falatot, amit a levegőben elkapott. - Ügyes fiú. - a dicséretre elkezdte csóválni a farkát.
- Emma! - hallottam meg Zac hangját, gyorsan oda dobtam a kaját neki és már mentem is nehogy észrevegye, hogy mit hol vagyok.
- Itt vagyok. - mentem a terasz felé.
Napokkal később
- Szia, szépségem. -titokban minden nap kilopózok Rasselhez, és viszek neki csontokat meg ilyesmiket, eddig még nem buktam le. Már egyre közelebb enged magához.
- Figyelj ha megharapsz nem hozok több kaját. - mondtam neki miközben közeledtem felé. Most nem morgott, de rezzenéstelenül figyelt. Alig kaptam levegőt, ahogy már csak egy hajszál választott el tőle, hagytam, hogy megszagolja a kezem, meg sem mertem mozdítani, de aztán ő nyomta neki a fejét a kezemnek. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon és egyre bátrabban kezdtem el simogatni.
- Nem is vagy te olyan gonosz igaz? - leguggoltam elé, hogy egy magasságba legyünk, de állva szerintem inkább voltunk egy magasságba. Megvakartam a füle mögött mire hálásan megnyalta az arcomat.
- Kösz. - nevetve töröltem le a nyálat az arcomról. Rassel nekem dőlt, amit én nem igazán tudtam megtartani úgyhogy leültem a földre ő meg lefeküdt, hogy közben a feje a lábamon pihent. Gyönyörködve néztem ezt a csodálatos állatot, aki a simogatásomra lehunyja a szemeit.
Később, amikor menni próbáltam nem nagyon engedett, a szájába vette a csuklóját és próbált visszahúzni.
- Semmi baj Ras, holnap is jövök. - mosolyogtam rá és megsimogattam a fejét.
- Mi a...engeded el te rohadt dög! - jaj ne. A kutya, amint meglátta Harryt, feldühödött és fogait mélyen beleengedte a kezembe. Fájdalmasan felkiáltottam és próbáltam kiszabadítani a kezem. Harry egy bottal a kezében szaladt felénk.
- Ne! - sikítottam, amikor lendítette a botot, ekkor engedte el a kezem Rassel. Egy hatalmast ütés a hátára. - Harry azonnal hagyd abba! - de mintha meg sem hallana. Nekifutásból nekiszaladtam és együtt zuhantunk a földre. Gyorsan elkaptam a botot és elhajítottam.
- Ne merj még egyszer hozzá érni! - üvöltöttem rá.
- Neked meg mi a bajod? Nézd meg mit csinált a kezeddel! - a jobb kezem égett, amikor lenéztem rá csupa vér volt.
- Ez a te hibád.
- Mi??? Te megőrültél. - nézett fel rám a könyökére támaszkodva.
- Ha nem jöttél volna ide, ez nem történik meg! - a kutya még továbbra is vicsorgott Harryre. Felállt és megfogta a karom és a ház felé kezdett húzni. Rassel szomorú nyüszítésbe kezdett.
- Nem mész többet a közelébe. - nem is válaszoltam rá, úgy is ki fogok még menni hozzá.
- Hát veled meg mi történt? - kerekedett el Zac szeme, amint Harry leültetett a konyhába, amíg fertőtlenítő után nézett.
***
-Ashtonnak szóltatok, hogy itt vagytok?
- Aha. Azt mondta holnap már jön. - már befejeztük az evést és az asztalnál ültünk. Zac kedvesnek tűnt, már amennyire egy bérgyilkos lehet kedves.
- Emma a cuccod fent van az emeleten, ha van kedved ledőlni nyugodtan felmehetsz.
- Köszönöm, de kimehetnék inkább az kertbe?
- Persze, drágám. - mosolygott rám. Felálltam és a hatalmas kert felé vettem az irányt. -Csak vigyázz van kint egy nagy dög, meg van kötve ne menj a közelébe.
- Rendben.- szóltam vissza az ajtóból és becsuktam magam mögött. Hatalmas kő kerítés vette körbe a hatalmas udvart, ami teli volt fákkal. Leültem az egyik fa alatti padra és csak hallgattam a madarakat, amikor ugatás csapta meg a fülem. Elindultam a hang irányába, ami egy kisebb épület mögül jött. Elkerekedett a szemem, még életemben nem láttam ekkora kutyát. Olyan volt mint egy medve. Ahogy meglátott abbahagyta az ugatást, fülét hátrahúzta és fogát mutogatva elkezdett morogni.
- Cssss. Nincs semmi baj, nem bántalak. - óvatosan tettem egy lépést felé, és egyik kezemet felé nyújtottam, de továbbra is csak vicsorgott.
- Hát jó. - leültem vele szembe és figyeltem. Egy idő után megunta a morgást és lefeküdt, de továbbra is engem figyelt. A fészer ajtajába észrevettem egy hatalmas zsák kutyatápot. Felálltam és belemarkoltam majd vissza ültem, a zacskó zörgésére felemelte a fejét.
- Kérsz? - egyből talpra állt, ahogy meglátta a kezemben az ételt. Feldobtam egy falatot, amit a levegőben elkapott. - Ügyes fiú. - a dicséretre elkezdte csóválni a farkát.
- Emma! - hallottam meg Zac hangját, gyorsan oda dobtam a kaját neki és már mentem is nehogy észrevegye, hogy mit hol vagyok.
- Itt vagyok. - mentem a terasz felé.
Napokkal később
- Szia, szépségem. -titokban minden nap kilopózok Rasselhez, és viszek neki csontokat meg ilyesmiket, eddig még nem buktam le. Már egyre közelebb enged magához.
- Figyelj ha megharapsz nem hozok több kaját. - mondtam neki miközben közeledtem felé. Most nem morgott, de rezzenéstelenül figyelt. Alig kaptam levegőt, ahogy már csak egy hajszál választott el tőle, hagytam, hogy megszagolja a kezem, meg sem mertem mozdítani, de aztán ő nyomta neki a fejét a kezemnek. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon és egyre bátrabban kezdtem el simogatni.
- Nem is vagy te olyan gonosz igaz? - leguggoltam elé, hogy egy magasságba legyünk, de állva szerintem inkább voltunk egy magasságba. Megvakartam a füle mögött mire hálásan megnyalta az arcomat.
- Kösz. - nevetve töröltem le a nyálat az arcomról. Rassel nekem dőlt, amit én nem igazán tudtam megtartani úgyhogy leültem a földre ő meg lefeküdt, hogy közben a feje a lábamon pihent. Gyönyörködve néztem ezt a csodálatos állatot, aki a simogatásomra lehunyja a szemeit.
Később, amikor menni próbáltam nem nagyon engedett, a szájába vette a csuklóját és próbált visszahúzni.
- Semmi baj Ras, holnap is jövök. - mosolyogtam rá és megsimogattam a fejét.
- Mi a...engeded el te rohadt dög! - jaj ne. A kutya, amint meglátta Harryt, feldühödött és fogait mélyen beleengedte a kezembe. Fájdalmasan felkiáltottam és próbáltam kiszabadítani a kezem. Harry egy bottal a kezében szaladt felénk.
- Ne! - sikítottam, amikor lendítette a botot, ekkor engedte el a kezem Rassel. Egy hatalmast ütés a hátára. - Harry azonnal hagyd abba! - de mintha meg sem hallana. Nekifutásból nekiszaladtam és együtt zuhantunk a földre. Gyorsan elkaptam a botot és elhajítottam.
- Ne merj még egyszer hozzá érni! - üvöltöttem rá.
- Neked meg mi a bajod? Nézd meg mit csinált a kezeddel! - a jobb kezem égett, amikor lenéztem rá csupa vér volt.
- Ez a te hibád.
- Mi??? Te megőrültél. - nézett fel rám a könyökére támaszkodva.
- Ha nem jöttél volna ide, ez nem történik meg! - a kutya még továbbra is vicsorgott Harryre. Felállt és megfogta a karom és a ház felé kezdett húzni. Rassel szomorú nyüszítésbe kezdett.
- Nem mész többet a közelébe. - nem is válaszoltam rá, úgy is ki fogok még menni hozzá.
- Hát veled meg mi történt? - kerekedett el Zac szeme, amint Harry leültetett a konyhába, amíg fertőtlenítő után nézett.
- Semmi. Baleset volt. - mondtam neki.
- Megharapta az a nyomorult kutyád. - kiabált Harry.
- Addig nem volt semmi gond, amíg te meg nem jelentél!
- Persze. - leült a velem szembe és az ölébe tette a kezem. A számban kellet harapjak, nehogy felüvöltsek, amikor Harry elkezdte kitisztítani a sebet.
- Em, mondtam, hogy ne menj oda hozzá, nem beszámítható állat. - Zac.
- De tényleg csak Harry miatt harapott meg. Amíg nem volt ott az ölemben aludt.
- Ez komoly? Ras? - egy pillanatra elmosolyodott, de Harry gyilkos pillantást vetett rá és elkomolyodott. - Ne menj többet oda hozzá. - mondta és kisétált a konyhából.
- Csíp. - nyávogtam, de Harry nem szólt semmit, csak bekötötte a sebet.
- Most haragszol? - kérdeztem. Nagy levegőt vett utána kifújta és a szemembe nézett.
- Nem. - mondta majd felállt. - Ashton holnap jön.
- Tényleg? - vissza sem tudtam tartani a mosolyt az arcomon. Bólintott. Már indult is volna el.
- Harry.
- Igen?
- Köszönöm, hogy...hát ezt. - emeltem fel a bekötözött csuklóm.
- Szívesen. - egy apró mosoly jelent meg az arcán. - Jó éjt. - szólt még vissza.
-Jó éjt Harry.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése