5.

Forró víz égette a bőrömet a zuhany alatt, ami most nagyon jól esett. Még, hogy félek tőle? Na jó, tényleg, de ezt mostantól kezdve nem fogja észrevenni rajtam. Hangos dübörgés zökkentett ki a gondolataimból, és az ordibálás mögüle.
- Siess! Dolgunk van! - jézusom mi dolga van ennek fél tizenegykor?
- Majd ha végeztem kimegyek! - kiabáltam vissza olyan hangerővel, hogy elnyomjam a zuhany hangját. - Seggfej. - tettem még hozzá egy kicsivel halkabban. Az ajtó, amit voltam olyan hülye és nem zártam be, kivágódott és a zuhanyfüggöny egy időben az üvöltésemmel húzódott el. Megfogta a csuklóm és kirángatott a víz alól és mielőtt elkaptam volna a törölközőt sötét tekintettel végig nézett rajtam.
- Te normális vagy?! - kiabáltam rá miközben magam köré csavartam a törölközőt.
- Ne hisztizz! Öltözz fel és induljunk! Egyébként ezt a seggfejért kaptad.
- Nincs mit tenni ha egyszer az vagy. - motyogtam magam elé.
- Mi?
- Semmi! Hova megyünk? - kérdeztem miközben elindultam a szobám felé.
- Dolgom van egy klubban. Megkértek, hogy kérdezősködjek egy kicsit. - épp a szekrényben kutattam, de erre felkaptam a fejem.
- Ugye nem fogsz senkit megölni?! - fordultam felé. Az ajtófélfának támaszkodott és a telefonját nyomkodta.
- Ki tudja. - vigyorgott rám.
- Nem! Én, akkor nem megyek sehova, arról ne is álmodj! - tettem felé pár lépést.
- Hé nyugi már, mondom, hogy csak kérdezősködök. - nevetett fel. - Egyébként, nem mintha zavarna, de mindjárt leesik a törölköződ. - azonnal elkaptam a szélét, és égett is rendesen az arcom. Visszamentem a szekrényhez és kihajigáltam a gatyámat. Bármennyire is szeretem az Ashtontól kapott melegítőket csak nem mehetek benne. A farmerei meg nagyok rám és amúgy is már ki lett belőle mosva a vér, a pólóm viszont szét lett szaggatva úgyhogy elővettem egy sima fekete pólót.
- Kimennél?
- Inkább maradnék. - vigyorgott öntelten. - Amúgy meg mit szemérmeskedsz? Az előbb láttalak meztelenül.
Megfogtam egy párnát és hozzá vágtam.
- Takarodj! - kivédte és nevetve ment ki a szobából.


***


- És pontosan mit is akarsz itt megtudni? - kérdeztem amikor beléptünk az épületbe, Harryvel az oldalamon. Nem válaszolt. - Értem. Szóval nem rám tartozik.
- Pontosan. - nem is figyelt rám. Megfogta a könyököm és maga után kezdett húzni a tömegen keresztül.
- Hello, Dave. - köszönt oda Harry a csaposnak, amikor megálltunk a pultnál.
- Harry? Mióta is? Két hónapja jártál itt utoljára? Jó látni. - a pasasnak nagyon szép mosolya volt, nem csoda, hogy alkalmazták itt.
- Ja rég volt már. Figyelj, Loren itt van?
- A főnökasszony? Ja, bent van az irodába. - mutatott egy bordó ajtóra. - Ő kicsoda? - bökött a fejével felém. Mielőtt válaszolhattam volna Harry a szavamba vágott.
- Ő az unokahúgom...Jessica. - miért pont Jessica?? Ocsmány egy név. Az egyik volt osztálytársamat hívták így, gyűlöltem őt, mindig lenyúlta a legjobb pasikat a suliba.
- Szia Dave vagyok. - nyújtotta át a pult felett a kezét.
- Jessica. - néztem jelentőségteljesen Harryre és megforgattam a szemem mire megrándult a szája sarka, és kezet ráztam a helyes sráccal.
- Dave, rád bízhatom amíg beszélek Lorennel?
- Persze. - kacsintott rám.
- Kösz, haver. - és már le is lépett.
- Szóval, Harry unokahúga vagy? Nem tudtam, hogy még maradtak rokonai. Azt hittem csak egy nagybátyja van. - mondta miközben a mellettem álló embereket szolgálta ki.
- Ja, hát eddig nem igazán tartottuk a kapcsolatot. Nemrég derült ki, hogy rokonok vagyunk.
- Értem. - mosolygott rám. - Tessék. - rakott le elém egy színes koktélt.
- Nem én nem...
- Meghívtalak. - és már ment is tovább.Végülis...miért ne?


***


Harry Styles


- Várj, várj. Jól értem? - nevetett fel mély nőies hangján Loren. - Akkor most egy kislányt pesztrálsz?
- Nem épp kislány 21 éves.
- Az mindegy ha Ashtonnal úgy bántok vele mint egy pisissel. Harry meg kellett volna ölnöd. Ha Michael megtudja neked annyi. Mindenedet elveszi.
- Nem mintha olyan sok veszteni valóm lenne. - motyogtam.
- És most mit vársz tőlem, angyal arcú? - simogatta meg az arcom. Loren kábé 10-15 évvel lehetett nálam idősebb, de ezt soha nem tudhatom biztosra mert soha nem árulta el, viszont gyönyörű nő volt. Szőke haja, telt ajkai amit mindig vörös rúzs fed, zöld szilva vágású szeme, és tökéletes alakja csak úgy vonzza a férfi szemeket. Még 14 lehettem amikor elkezdett lőni tanítani, akkoriban még teljesen belé voltam zúgva, de az régen volt, olyan mintha az anyám lenne, és ő mindig is úgy viselkedett velem mintha a fia lennék.
- Csak, ha netán hallanál valamit, róla, minél hamarabb értesíts.
- Ennyi? Ezt telefonon is elmondhattad volna, drágám. - leült mellém és keresztbe tette hosszú lábait.
- Tudom, de már hiányoztál. - vallottam be.
- Te is nekem, de bármikor eljöhettél volna, vagy az a görény főnököd ennyire megdolgoztat?
- Nem panaszkodom, jól fizet az öreg. - erre felnevetett. Kintről csörömpölés zaja szűrődött be, mire mind a ketten az ajtó felé kaptuk a fejünket.
- Ez biztos megint Rose volt. Most már tényleg ki rúgom ezt a csajt. - felálltam és az ajtó felé siettem.
- Most hova mész?
- Emma kint van.
- Ó tehát ide hoztad? Miért nem hoztad be? - nem válaszoltam csak kimentem, ahogy megláttam, hogy Emma nem volt Davel, felment bennem a pumpa.
- Dave! Hol a lány? - üvöltöttem rá.
- Jess? Elment táncolni. Figyu lehet kicsit sokat ivott és... - elindultam a tömegben, de sehol nem láttam. Lábbal belöktem a női mosdó ajtaját.
- Hé barom, ez a női mosdó! Már a pasik is ide járnak? - visítozott egy ribanc a tükör előtt. Ahogy beljebb mentem hallottam, hogy valaki öklendezik. Nagyon remélem, hogy nem Emma az. Ez azén formám. Egy gyökér srác állt mellette és látszott rajta, hogy csak azt várja mikor dughatja meg a csajt.
- Tipli van, faszfej. - a srác rám nézett és elvigyorodott.
- Már lefoglaltam estére haver.
- Utoljára figyelmeztetlek, mielőtt beverném a képed.
- Ja majd bi...- beleöklöztem az arcába.
- Figyelmeztettelek, most pedig húzzál innen. - megfogtam a karját és egy rántással már kint is volt és nekiszaladt a falnak, utána meg gyors léptekkel elhagyta a mosdót.
- Hé...- a válasz erre egy szép nagy adag hányás volt. - Fúj. Ezt nem hiszem el. - összefogtam a haját és tartottam, de azt nem tudom minek mert már azt is sikerült összehánynia.
- Jobb már? - kérdeztem amikor már csak ült a vécé előtt. Felnézett rám holt sápadt képpel és szerintem csak most tudatosult benne, hogy ki vagyok, vagy még most sem mert mosolygott.
- De szarul nézel ki. - mondtam miközben segítettem neki felállni.
- Megyünk vissza táncolni?
- Még mit nem! Davet még ki fogom herélni ezért.
- Remélem Harry még nem jött vissza. Veled akarok maradni! Vigyél magadhoz haza. - hangosan felnevettem. Elég nehézkesen tudtunk csak menni és néha néha meg is rogyott a térde.
- Ilyen hamar oda adnád magad te kis ribi? - kérdeztem mosolyogva.
- Bárkivel hazamennék, aki nem az a seggfej Harry.
- Ez fájt. Holnap ezért kapsz. És azért is mert most összetévesztesz azzal köcsöggel. - már az utcán voltunk és megállt. Felnézett rám és elkerekedett a szeme aztán a szája elé kapta az egyik kezét.
- Harry!?
- Bizony. - mivel így lassan haladtunk felkaptam a vállamra és úgy mentünk tovább a kocsiig. - De mivel ilyen jó fej részeg vagy, lehet megkímélek.
- Azta milyen jó seggem van! - rácsaptam a seggére mire felsikított. - Ezt meg, hogy csináltam?
- Hülye vagy. - egy idő után már nem beszélt csak a horkolását lehetett hallani. Amikor  a kosihoz értünk, előszedtem a kulcsot és beültettem Emmát az ülésre. Most megtudhattam, hogy álmába is beszél, de legalább rádiót se kellett kapcsolnom. Úristen, honnan szed ennyi hülyeséget? Felcipeltem a lakásba amikor oda értünk. Lefektettem az ágyra, levettem a cipőjét és a nadrágját. Egy ideig elidőzött a szemem rajta, aztán benyúltam a pólója alá és kikapcsoltam a melltartóját.
- Te seggfej. - nyöszörgött. Azt hittem felkelt, de csak álmában beszélt. Rácsaptam a combjára és elindultam zuhanyozni.
- Aludj jól te kis bajkeverő.