4.

Pár nappal később később

Már két hete lakok Harryéknél, ezalatt az idő alatt változásokon kellett átmennem. A deréki érő szőke hajamat vállig érőre kellett vágni és Ashton sötétre festette. Nagyon ritkán mentem ki a lakásból és akkor sem mehettem egyedül. Harry nagyon sokszor van távol úgyhogy inkább Ashtonnal vagyok. Most is épp nála járkálok fel s alá.
- Nem azért, de ez a saláta elég szottyos.
- Mondjuk néha venni kéne friss zöldséget nem gondold? - vettem ki a ezéből és a kukába dobtam a salátát.
- Miért is gürizünk a konyhába ahelyett, hogy rendelnénk valamit? - ült fel a pultra.
- Mert már hányingerem van a gyors kajától. Mindjárt kész a sült csirke. Kavard meg azt. - mutattam a tűzhelyen forró levesre.
- Igenis! - megterítettem kettőnknek aztán elzártam a levest és kivettem a sütőből a csirkét és le ültünk enni.
- Hello. - nyitódott az ajtó és Harry lépett be a konyhába.
- Csá, öreg. - köszönt Ash teli szájjal. Felálltam, hogy elővegyek még egy tányért és leraktam Harry elé.
- Köszönöm. - morogta én meg bólintottam egyet és leültem Ash mellé. Még mindig tartottam Harrytől azok után, hogy meglőtt és tudom mi a foglalkozása, úgyhogy nem igazán szeretek kettesbe lenni vele. Miután végeztek eltűntek Harry lakásába azzal az ürüggyel, hogy fontos dolguk van és rám parancsoltak, hogy ne hagyjam el a lakást, nem mintha vonzana, hogy elmenjek és fejbe lőjenek. Elmosogattam és leültem a kanapéra tévézni, de hamar elnyomott az álom.

Harry Styles

- Nem gyanakodnak. Legalábbis Michael. Azt még mindig nem tudom, ki volt ott aznap este.
- Na, de hát az jó hír! Nem? - vigyorgott Ash.
- Ja. Az jó hír, de még jó lenne, ha még egy ideig itt lenne a lány. Zavar engem az az idegen.
- Engem nem zavar, hogy Em marad még. Bírom a csajt. Te is beszélhetnél néha vele, látszik rajta, hogy még mindig fél tőled.
- Nem igazán érdekel. - felálltam az asztaltól és konyhába mentem kávét csinálni.
- Csinálsz nekem is? - jött mögém Ashton.
- Csinálj magadnak.
- Kedvességed határtalan Hazz. - nyúlt egy csészéért. - Lesz egy kis elintéznivalóm a héten és
eltűnnék pár napra. - nagy levegőt vettem és hangosan kifújtam.
- Vigyázok rá, ha erre akarsz kilyukadni. - mind a ketten elindultunk a másik lakásba.
- Lekötelezel. - mondta mikor kinyitotta az ajtót. Emma a kanapén aludt, a tévében meg valami nyálas fos ment. Nagyon picinek tűnt, a kanapén, ahogy lábat felhúzta. Egyik keze a feje alatt volt, a másik a levegőben lógott, haja kócosan hullott az arcára. Alig bírtam levenni telt ajkairól a szemem.
- Mindig itt alszik el. - azonnal kizökkentem a gondolataimból Ash hangjára. - Reggel meg  panaszkodik, hogy fáj mindene. - rázta meg a fejét és egy törölközővel a kezében besétált a fürdőszobába. Oda sétáltam hozzá és a térdhajlata és a háta alá nyúltam aztán óvatosan felemeltem és bevittem az üres szobába. Lábammal próbáltam félrerúgni a takarót, mikor sikerült letettem az ágyra és a takaróért nyúltam, amikor elkezdett kapálózni és szaggatottan venni a levegőt.
- Ne! Kérlek, ne ölj meg. Könyörgöm. - nyöszörgött halkan. Ledermedtem a szavaira. Az arcán fájdalom tükröződött.
- Csss. Nincs semmi baj. - simítottam végig az arcán, hogy megnyugodjon.
- Kérlek, Harry. - ez a két szó fájdalmas suttogás volt csupán, amitől egy hatalmas gombóc nőtt a torkomba. Megfogtam a takaró szélét és ráhúztam, aztán siető léptekkel távoztam a szobából.

Emma Harris

 Reggel az ágyban keltem, ami furcsa mert nem emlékszem, hogy bejöttem volna a szobába. Felöltöztem az Ashtontól kapott ruhákba, mivel még mindig nem mehettem vissza a lakásomba ruhákat meg még nem vettünk. Amikor kiléptem a szobából Harryt láttam meg először, aki a kanapén feküdt és tévézett. Azzal nem is lett volna gond, de csak egy melegítő alsó volt rajta és le sem tudtam venni róla a szemem.
- Szia. - köszöntem halkan és már siettem is a fürdőszobába, hogy elrejtsem vöröslő arcomat.
- Szia. - válaszolt rekedt hangján. Becsuktam magam mögött az ajtót és neki támaszkodtam, belenéztem a tükörbe és ahogy vártam tiszta piros volt az arcom. Gyorsan megmostam az arcom, fogat mostam és kifésültem a hajam. Próbáltam minél tovább húzni bent az időt, de nem maradhatok bent örökre. Örömmel nyugtáztam, hogy amikor kiléptem Harryn póló volt. A tűzhely mellett állt és ha jól láttam és éreztem rántottát csinált.
- Hol van Ash? - kérdeztem miközben leültem az asztalhoz. Meg sem fordult csak válaszolt.
- Elment pár napra, dolga volt. - basszus. Nem, én Ashton nélkül nem tudok megmaradni mellette. Idegesen elkezdtem az asztalterítővel babrálni.
- Tessék. - felpillantottam az előttem levő rántottára, de nem mertem rá nézni.
- Kösz. - végig a tányért vagy épp magam elé  bámulva reggeliztem. Egyikünk sem próbált meg beszélgetést kezdeményezni, ami nem is baj. Fogalmam sincs miről tudnánk beszélni. "Kösz, hogy meglőttél", "Csak a kötelezettségemet végeztem". Na ja.
- Figyelj, én sajnálom. - morogta maga elé. Jól hallottam?
- Mit? Azt, hogy meglőttél, vagy, hogy bunkó vagy velem?- a hangom tele volt szarkazmussal. Erre rám meresztette a szemét. Jézusom! Ezt most miért mondtam? Nem akartam.
- Tudod mit? Felejtsd el! - olyan hirtelen pattant fel az asztaltól, hogy egész testemmel nekinyomódtam a szék támlájának. - Hálásnak kéne lenned, hogy nem öltelek meg. - erre én is felálltam, olyan erővel, hogy a szék mögöttem hátraesett.
- Ó köszönöm, hogy meglőttél! Miért is nem kerestelek már fel hamarabb is, és könyörögtem neked, hogy "Kérlek Harry lőj belém."! - üvöltöttem rá. Hiba volt, ugyanis elkapta a csuklóm és a konyhapultnak vágott, aminek a széle beleállt a derekamba, a fejemet meg bevertem a polcba.  Állkapcsa megfeszült és a szemei szikrákat szórtak. A csípőjét nekinyomta az enyémnek, úgy, hogy nem bírtam mozdulni.
- Félsz. Látszik a szemeidben. Ez maradjon is így. - gonosz mosolyra húzta a száját.
- Rohadék. - sziszegtem. A mosolya csak szélesebb lett és egyre közeledett az arca az enyémhez. Egyre gyorsabban kezdtem szedni a levegőt és le sem tudtam venni a szemem az ajkairól, ahogy az vészesen közeledett az enyémhez. Már éppen összeért volna a szánk, mire elvigyorodott és elhúzódott.
- Imádom a reakciókat, amiket kiváltok belőled. - megfordult és otthagyva a konyhába besétált a szobába.
Hogy én, hogy utálom ezt a seggfejet.