1.

Valamilyen szinten szeretem is, meg gyűlölöm is a munkám. Nem sűrűn van meló, viszont rengeteget keresek. Ez mindenképp mellette szól. Ezen gondolkodtam amikor rágyújtottam és besétáltam a már jól ismert lerobbant raktárba, a kegyetlen főnökömhöz. 
- Nocsak, nocsak megjött a sötét herceg? - krákogta a sarokban ülő vén alkoholista, George. Ezt az embert amióta itt dolgozom nem láttam ezen az épületen kívül. Szóra sem méltattam csak elsétáltam mellette. Amikor az ajtóhoz értem még egy utolsót szívtam a cigibe utána elhajítottam, aztán kopogás nélkül benyitottam.
- Késtél. - Michael az íróasztala mögött ült és fel sem nézett, amikor bejöttem, hanem tovább firkált valamit a temérdek papírhalmazok fölött. Szivar lógott a szájából. A falak már rég beszívták jellegzetes illatát, amit nem is csodálok, inkább azt, hogy az öreg még nem kapott tüdőrákot.
- Hozzá szokhattál volna. - ültem le vele szembe. - Mi a mai meló? - elkezdtem a papírokat emelgetni az asztalán.
- Tűnj a közelükből. - nézett fel rám, aztán lehajolt és kihúzott egy mappát a fiókból és elém hajította.
- A neve Emma Harris. 21 éves. A Rackets-ben pincérkedik. - felnyitottam a mappát és egy elég kívánatos kis csaj volt ez az Emma Harris. Kár érte.
- Mi vele a baj? - kérdeztem amíg tovább olvastam róla az információkat.
- Ó vele semmi. - rakott arrébb egy kupac papírt. - Rövidre fogom a történetet. A lényeg, hogy a szülei nagymenő üzletemberek. Több ártatlan ember haláláért felelősek.
- Nem értem. Akkor miért ő fizet meg érte?
- A szüleit már nem igazán tudnánk büntetni. 1 hónappal ezelőtt Roger gondoskodott róluk.
- Akkor miért nem lehet hagyni a lányt? Ne érts félre, nincs gondom a melóval csak nem igazán tiszta a kép.
- Nem kell foglalkoznod ezzel neked csak annyi a dolgod, hogy elvégezd a feladatot és ne maradjanak nyomok.- amikor látta, hogy ez a válasz nem elégített ki folytatta. - Ahh... szereztek, bizonyítékokat, hogy a lány is benne volt ezekbe a piszkos kis ügyekben. Elégedett vagy?
- Jah. - válaszoltam unottan. Felkaptam a mappát és indultam is kifelé. - Van még valami, vagy csak ennyi? - kérdeztem a vállam fölött.
- Ennyi. Majd értesítelek ha van valami. - lassú léptekkel elhagytam az épületet és elindultam a kocsim felé. Beszálltam és behajítottam a papírokat az anyós ülésre. Hagyok még pár napot ennek a munkának. Gázt adtam és elindultam a Road-ba a bárba, ahol szinte minden estémet töltöm és ahonnan mindig egy ribanccal távozok, ez ma este sem volt másképp.